Húsvéti csodák

A legnagyobb csoda az, hogy újra írhatok, ugyanis feltámadt a számítógépünk. Úgy tűnik, öt nap alatt eléggé kiszáradt ahhoz, hogy megint működjön. Megúsztunk egy nagyobb beruházást...

A húsvéti hangulat nagypénteken kezdődött, amikor délelőtt egy adag mini csokitojással indultunk el otthonról a kicsivel. Először a pékségben kívántunk kellemes húsvétot, onnan pedig a kedvenc gyógynövényboltunkba indultunk Rossellához (róla még lesz szó valamikor). A csokitojásért cserébe a kicsi egy tábla csokit kapott tőle. Eztán mentünk a barátnős boltba, ami egy nagy élelmiszer-áruházlánc kisebb tagja. Ott dolgozik egy kedves lány, aki a pénztárgép alatti reklámanyagokból mindig meglepi valamivel a kicsit, így ha meglátja a gyerek, mindig azt mondja, "itt a barátnőm". Már szerdán megajándékozta egy meglepetéstojással (itt a húsvéti csokitojásokba meglepetést rejtenek), úgyhogy most rajtunk volt a sor. Először a hentest leptük meg (tőle mindig jókedvem lesz, mert olyan kis álmos tekintete van, ránézésre teljesen életuntnak tűnik, de amint felbukkan a kicsi, feléled és csevegni kezd vele. Hiába, a lányom már most hódít.) Aztán a barátnőnk is megkapta az ajándékát. Ezt látva a pénztárosnő kérdezte, rá nem gondoltunk-e. Dehogynem... Ekkorra már népünnepély-szerű hangulat kerekedett a csöppnyi ABC-ben, és a pénztárosnő kis gyúrókészleteket (sodrófa-szaggató) osztogatott a jelenlévő gyerekeknek.

Péntek este elindultunk Fabio bátyjáékhoz Treviso mellé ipari mennyiségű falafel-alapanyaggal (három gyerekük van, plusz a Fabio húga is feljött az ünnepre Palermóból), minek következtében kis híján megfulladtunk a kocsiban az erős fokhagymaszagtól. (Első találkozásaink egyikén már átélte ezt az élményt Fabio, akkor egy tál tzatzikivel lehetetlenítettem el a lélegzetvételt a kocsiban. Szemmel láthatólag ez sem riasztotta el...)

A kicsit üdvözlő felirat fogadta:

Másnap a sógornőm dolgozott, így a délelőttöt bevásárlással töltöttük, este pedig én főztem (falafelt, egy lavórnyi tzatzikit és sütöttem hozzá pitát; erről persze egy darab kép sem készült, mert egyesek csak a bendőjükre gondolnak :) . A bevásárlás során kiderült, hogy a kicsi és legifjabb unokatesója kísértetiesen hasonlítanak egymásra, ugyanis a délelőttöt végigették, kezdve a kocsiban és kitartva az egész bevásárlás ideje alatt.

a legnagyobb meglepetéstojás, 110 euróért

sógorom Sarettát is megajándékozta eggyel

Vasárnap kirándultunk Barcisba; grilleztünk és csokitojás-vadászatot rendeztünk.

kép innen

Hétfőn még egy játszóterezés belefért, aztán hazaindultunk.

Késő esténként, amikor elcsendesedett a ház és mellettem is mindenki elaludt, Papp M. Zsuzsa könyvét olvastam: Megtagadva - Egy szerelem igaz története. A könnyed cím megtévesztő, egy tragikus dokumentumregényről van szó. Először a Duna tévé műsorában hallottam róla, ahol a regény egyik főszereplőjével készítettek interjút. Hihetetlen, miken mennek át emberek, és mit bírnak ki...

Itthon készült azért sárgatúró, és Fabio meg is locsolt bennünket, el ne hervadjunk.

A középső hímest a kicsi festette filctollal, a két szélsőt meg Viola néni évekkel ezelőtt. Az ovi mellett lakott, ahova jártam, nyugdíjas rajztanárnő volt, és többször kaptam tőle ajándékba ilyen gyönyörű tojásokat. Volt egy, amin egy nyuszika sétált az erdőben; az egy piros-fehér horgolt kosárkában feküdt.

Nagynénéméknél is készült sárgatúró, és ilyen szép hímeseket festenek minden évben:

Most még kikúrálom a gyereket, mert kicsit megfázott, aztán hétvégén újra kirándulunk, ezúttal kedves barátainkhoz...