Zsuzsának az a remek ötlete támadt, hogy bemutatja más népek karácsonyi szokásait, és elsőként az olaszokról írt. Számomra az olasz karácsony furcsamód mindig olyan profán. Hiába kap központi szerepet a templomba járás, a mise sok olasz életében, itt sosem kerülök olyan emelkedett hangulatba, mint Magyarországon szenteste a kántálás idején. A karácsony családi légköréhez errefelé leginkább a társasjátékozás tartozik hozzá, ráadásul meglepő módon ilyenkor is pénzben szokás játszani. Legelterjedtebb (legalábbis Szicíliában) a tombola, amelyen 90 számból kell eltalálni legalább egyet, legfeljebb ötöt, különböző mértékű pénznyereményért.
Milánóban is van lépten-nyomon karácsonyfa, meg a Zsuzsa által említett betlehemes jelenetek (legutóbb a biciklibolt kirakatában láttam egyet, egy régi tévéképernyő ad keretet a jelenetnek). Palermóban viszont fenyő helyett mikulásvirág jelzi az ünnepet; a Teatro Massimo lépcsőjét piros szőnyegként borítják ilyenkor a virágok. (Giulio Marguglio csodás fotói erről itt.)
A szicíliai népszokások máig élő formája (jellemzően a falvakban, kisvárosokban) a karácsonyi novena, amikor a karácsonyt megelőző 9 napon át a templomba mennek imádkozni a hívők, a zenészek pedig vallásos dalokat játszanak. Azok a családok, akik szeretnék, hogy az ő ablakuk alatt is felhangozzék éjjel a szent család utazásáról és Jézus születéséről szóló ének, felfogadják a zenészeket, akik éjjel aztán körbejárják a falut. Amikor Cinisiben laktam, a karácsonyi novena éjszakáin volt úgy, hogy többször hallottam félálomban a távolból vagy közelebbről a zenészek játékát.
szabadtéri novena Aragonából (2:36-nal kezdődik az ének)
egy dallamosabb változat Sant'Agata Militellóból
Akinek pedig még mindig van kedve sütni, annak hoztam egy szicíliai karácsonyi süteményreceptet. Szicília jellegzetes karácsonyi süteménye a buccellato (vagy más néven cucciddatu), ami a formájának köszönheti nevét, ugyanis latinul a buccellatum azt jelenti, falatokra osztott.
(kép innen)
Hozzávalók a tésztához:
500 g liszt
150 g zsír
125 g cukor
5 g sütőpor
fél pohár tej
1 kis csipetnyi só
Hozzávalók a töltelékhez:
375 g aszalt füge
100 g pirított mandula
100 g dió 50 g mazsola
25 g pisztácia (sózatlan; ha csak sós van, egy percre vízbe áztatjuk)
75 g étcsokipötty
2 darab szegfűszeg
1 mokkáskanál fahéj
150 ml vörösbor
fél pohár édes desszertbor
15 g cukor
egy narancs reszelt héja
a mázhoz:
15 g lekvár vagy
2 kanál narancsvirágméz (bármilyen méz jó hozzá)
A lépéseket fázisfotókkal Bianca receptes oldalán tudjátok követni (innen fordítottam a receptet).
A töltelékhez egy órára langyos vízbe áztatjuk a fügét, majd lecsepegtetjük, és apróra vágjuk a dióval, a mandulával és a pisztáciával. Összeöntjük a vörösbort, a desszertbort, a szegfűszeget, a cukrot, a mézet és a fahéjat, és felforraljuk. Három perc forralás után hozzáadjuk a fügét, a mazsolát, a mandulát, a diót és a pisztáciát, és takaréklángon mintegy tíz percig főzzük állandó kevergetés mellett. Amikor a keverék langyosra hűlt, hozzáadjuk a csokipöttyöket és a reszelt narancshéjat. A liszthez adjuk a sütőport, és a zsírral, a cukorral meg a sóval lágy, rugalmas tésztát gyúrunk. Két órán át pihentetjük, majd 3 mm vastagságú téglalapot nyújtunk belőle (kb. 14x30 cm-set). Szétterítjük a tölteléket a tésztán, majd feltekerjük, végül koszorút formázunk belőle. Villával megmintázzuk (látsszon át a töltelék a lyukakon), felvert tojással megkenjük és 180 fokon 20-25 percig sütjük. Amikor kihűlt, mézes vagy lekváros vízzel átkenjük, hogy fényes legyen, és kandírozott gyumölccsel díszíthetjük, vagy mázazás nélkül porcukorral meghintjük.
Ezzel kívánok békés, áldott karácsonyt mindnyájatoknak!