Királynőcskék

Megérkezett a férjem, hozott reginelle kekszet.

Ha szabadon választhatok, biztosan valami cukrászsütit "rendelek" Palermóból, mert a szicíliai cukrászok verhetetlenek: színtiszta extázis és életfogytig tartó függőség. Mivel azonban a férjem nem ül repülőre, muszáj vagyok olyasmit választani, ami kibírja a többnapos utazást. A tartósabb finomságok közül az egyik kedvencem a reginelle szezámmagos keksz (a név jelentése "királynőcskék", de szerepel egyszerűen regine, vagyis királynők néven is).

Még sosem készítettem, egyrészt mert arrafelé szinte minden pékségben készen kapható, másrészt a hozzávalók között van egy nehezebben beszerezhető is, de ha valakiben pont az ilyen kihívások keltik fel a kíváncsiságot, annak a kedvéért lefordítom ide Moscerino receptjét.



Két tepsi mennyiséghez:

500 g liszt
160 g zsír
160 g cukor
4 g ammónium-bikarbonát (állítólag csak ezzel lesz igazi az állaga és az íze)
1 tojás, amit (héja nélkül) lemérünk, majd hozzáöntünk annyi hideg tejet, hogy együtt 100 g-ot adjanak ki
fél rúd vanília
kb. 200 g pörkölt szezámmag (teflonserpenyőben, állandó kevergetés mellett világosra pörköljük)

A lisztet, cukrot, a vanília kikapart belsejét és a zsírt összedolgozzuk morzsás állagúvá, majd hozzáadjuk a tejet, a tojást és az ammónium-bikarbonátot; ezekkel egynemű tésztává gyúrjuk az egészet. Celofánba csavarva a hűtőbe tesszük a tésztát, és kis adagokat veszünk ki belőle a formázáshoz. Ujjnyi "nudlikra" formázzuk a kekszeket, meghempergetjük a szezámmagban, a tepsibe rakjuk (kicsit még dagadnak sütés közben). 180 fokra előmelegített sütőben mintegy 30 percig sütjük; 20 perc után érdemes kivenni egyet és megkóstolni, hogy omlósan ropogósak legyenek, de ne égjenek meg.