"A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?"

Blogtörténeti pillanat: először hívtak játékba. Annástól kaptam a nyolc, válaszra váró kérdést (nagyon szépen köszönöm a megtiszteltetést!).

1. Mi lenne, ha nyernék a lottón?

Szerintem jóformán mindenki ugyanazt tenné: házat venne (saját magának, a gyerekeinek, különböző fokú rokonainak, barátainak), utazna, jótékonykodna. Én sem tudok ettől eltérő választ adni. Mondjuk Annáshoz hasonlóan én sem lottózom, de amikor ilyen meganyereményeket helyeznek kilátásba, akkor azért próbálkozom (legalább a lehetőséget adjuk meg a sorsnak ugyebár, hogy a kegyeltjeivé tehessen bennünket...)

A lottószelvények kitöltéséhez háromféle módszerem van. 1. Megérzés (megpróbálom kitisztítani az elmémet mellékes gondolatoktól, és az első eszembe ötlő számokat beikszelem. Ez nem egyszerű, mert minden számban ösztönösen keresek valami jelentést, üzenetet.) 2. A családtagok születési adataiból ragadok ki számokat. 3. A két módszer ötvözete.

Nekem eddig egyik sem jött be; szóljon, aki biztosabbat tud. Szerényen megelégszem egy közepes meganyereménnyel is.

2. Rossz szokásom?

Van, van... Rém rendetlen vagyok. Mentségemül felhozhatnám, hogy az a fajta ember vagyok, aki igenis átlát a káoszon, amennyiben azt saját maga teremtette; mindig tudom, mit merre láttam legutóbb (ellentétben némely közelebbről megnevezni nem kívánt családtaggal, aki még a szokott helyén sem találja a dolgokat, de ezt nem tőlem tudjátok). Ugyanakkor belátom, ez másokat rettenetesen zavarhat, ezért igyekszem úrrá lenni alapvető ösztönömön, mely azt diktálná, hogy minden tenyérnyi helyet lefedjek a környezetemben. Ezen kívül néha elég lobbanékony vagyok; felcsattanok olykor, de aztán perceken belül el is párolog a dühöm (ellentétben azzal, ha valaki indokolatlanul megbánt, mert akkor aztán mint az elefánt: nem felejtek). És még sorolhatnám, de már ez is több, mint elég.


3. Koffein?

Nem kávézom. Ez azért furcsa kissé, mert a kávé ízét, illatát egyébként imádom, de legfeljebb pár cseppnyit löttyintek olykor egy-egy reggeli tejeskávéba. Gyerekkoromban nagypapám mindig adott egy kávéskanálnyi kóstolót a saját feketekávéjából, a cukros aljából persze; aztán amikor már az unokatesóm is elég nagy lett a kávészertartáshoz, akkor neki egy kanálnyi járt, nekem mint legidősebb unokának kettő.
Ehhez képest abszolút teaimádó vagyok; lehet fekete-, fehér-, zöld vagy gyógynövény-, bár örök szerelmem az Earl Grey.

4. Színeim?

A természet színei: kék, zöld, barna. Meg a szürke és a fekete. Pirosat csak a kislányom születése óta viselek, addig valahogy taszított. Amivel máig hadilábon állok, az a lila; ennek csak nagyon kevés árnyalata kellemes számomra.

5. Mi van most rajtam?

Melegítőnadrág meg egy kissé kinyúlt hosszú ujjú felső - de mindjárt lecserélem pizsamára.

6. Háziállat?

Férjemmel nem volt még kertes házunk, így háziállatunk sem (azért az állatnak csak jó, ha van kert, kivéve mondjuk az aranyhalat). Amíg viszont a szüleimmel laktam, volt sok minden: nyúl, csirke, 30 kecske, kutya mindig és több macska is - ma már csak a két utóbbi.

7. Tíz év múlva hol látom magam?

Húúúú... Nehéz kérdés. Először is még nem dőlt el, melyik országban telepszünk le. Ennek némileg függvénye az is, milyen munkakörben tudnám elképzelni magam. Ha minden a vágyaim szerint alakulna, akkor mondjuk egy kedves vidéki házban látnám magam, nagy kert közepén, ahol a csokiboltomból hazatérve mezítláb kószálhatunk a napsütésben (addigra két?) kislányommal, miközben a férjem befűti a kemencét.

8. Legutóbbi nagyon jó élményem?

Hogy Annás rám gondolt ezzel a játékkal...


Köszönöm, hogy játszhattam, és továbbítanám a játékot Chiarának.