Tüköry

Kedvenc nemzeti ünnepem közeleg. Azon túl, hogy könnyű lelkesedni egy ilyen tavaszi, fiatalos-lendületes-forradalmi ünnepért, azért is szeretem, mert egyben nagymamám születésnapja március 15. Szerettem azt képzelni, hogy ilyenkor kicsit az ő tiszteletére is öltözik ünneplőbe az ország.

A '48-as szabadságharc alakjai közül egynek a története bizonyos értelemben egy palermói úriember nevével kapcsolódik össze. Gaetano Basile 1937-es születésű újságíró, neves család sarja, felmenői között két építész is volt, akiknek Palermo több emblematikus épületét köszönheti (Keresztapa-rajongók ebből legalább egyet biztosan ismernek: a palermói operaház, a Teatro Massimo épületét, melyben a harmadik részben az operaelőadás folyik, és végül a lépcsőjén lövik le Michael lányát).

Basile mindent tud Szicíliáról és azon belül Palermóról. Könyveiben nagy szeretettel, itt-ott nosztalgiával és jó adag önkritikával ír városáról és annak lakóiról. Őt olvasva az embernek az az érzése, maga Palermo szelleme tárja fel lakóhelyének titkait.

"Palermo é..." című könyvében olvasható a következő írás:

"A Porta Maqueda városkapun kívül, a "Santantonino"- (másoknak Padovai Szent Antal) templom után kezdődik a Corso Tüköry: a palermóiaknak "Corsotúgher".

Az anyakönyvben Tüköry Lajos, olaszosan Luigi magyar hazafi volt, aki 1848-ban az osztrák birodalom ellen harcolt. 1859-ben száműzetésbe vonult Olaszországba, ahol a "Magyar Légió" alakult, mely kész volt a Krímbe vonulni Oroszország ellenében.

Nem lett belőle semmi a villafrancai békekötés miatt. A Krím helyett az "ezrek" között kötött ki, piros ingben és ezredesi rangban.



"Palermo vagy a pokol!" -kiáltotta Garibaldi Calatafimi után.

Az Admirális-hídnál állomásozó Bourbon csapatok helyzetének ellenőrzésére felderítőként Tüköryt küldték ki 32 emberrel; őket helyi felkelők egy csoportja kísérte (...).

Tüköry figyelmes és tapasztalt katonaember lévén nagy elővigyázattal küldte előre embereit, hármasával-négyesével, a földön kúszva.

Eme kis "hadvezéri" mestermű tönkretételéről a mieink gondoskodtak, akik kis távolságból követték őket. Boldogságukban, hogy elérték céljukat, palermót, a levegőbe lődöztek, ahogy az a falusi ünnepeken volt szokás, örömkiáltások és kölcsönös gratulációk kíséretében. A felriasztott, jól felfegyverzett Bourbon csapatok reakciója nem váratott magára: az Admirális-hídnál az ellenállás mindent elsöprő volt.

Cesare Abba így ír: "(...)a hídnál szörnyű tűzbe kerültünk, mely egy falról záporzott ránk, aminek tetején a füstben gyalogságiak hosszú sorának egyenruháján fehérlett a keresztbe vetett bőrszíj."

Az összeütközésben egyik lábán megsebesült a szegény magyar ezredes. 1860. június 10-ei dátummal jegyezte fel a már idézett Cesare Abba: "Tüköry meghalt... levágták a lábát, amit az Admirális-hídnál tört el a golyó; azt mondták, viszontlátjuk még lóháton csapatunk élén, de az üszök megölte."

Csupán 32 éves volt.



A sebesült Tüköryt egy patríciusházba vitték, hogy sebét ellássák.

Nem léteztek még antibiotikumok, így az üszkösödés az adott körülmények között lényegében elkerülhetetlen volt. Pár lépésnyire a Via Maquedától hunyt el, a Via del Bosco 49- szám alatt.

(...)

Az épület mai állapota siralmas.

Azért csak menjetek el, mondjuk egy vasárnap délelőtt.

A falon a kapu mellett márványtábla emlékezik meg a fiatal "kedves hősről", aki egy meleg júniusi napon Palermóba jött meghalni."




(A képek a Corso Calatafimi-n található Tüköry laktanya falán lévő emléktábláról készültek. Tüköryről a Wikipédia is ír, ahogyan a másik magyar szabadságharcosról, Türr Istvánról is, a Korinthoszi-csatorna egyik építőjéről; róla szintén van elnevezve egy utca Palermóban; igaz, aprócska - talán mert ő jóval hosszabb élete végén mégiscsak itthon halhatott meg.)