Még épp csak meg tudtam értetni magam olaszul, amikor (már említett) Gianluca kollégámmal egy szótár kíséretében leültünk lefordítani Arany János Rege a csodaszarvasról című művét. Eltöltöttünk vele két napot, de valahogy összekínlódtuk.
A Vucciria piacra lengyel árusok is járnak, a kardhalak és az olajbogyók közti placcon érdekesen hatnak a földre kirakott matrjoskababák és Zenit fényképezőgépek. Itt akadtam egyszer egy diavetítőre, amire némi alkudozás után 13 euróért sikerült is szert tennem. Szerintem mindketten jó vásárt csináltunk: nekem mérsékelt áron lett egy vetítőm, az árus pedig megszabadult egy olyan darabtól, amiről Palermóban rajtam kívül valószínűleg senki nem sejtette, mire használható.
Innen már nem volt visszaút: egyik hazalátogatásomról az Arany-féle Csodaszarvas diafilm változatával tértem vissza. A premierre a magyar est keretében került sor: kollégák és lakótársak gyülekezete előtt, töltött káposzta után, moldvai népzenei aláfestéssel, népviseletbe öltözve vetítettem a konyha falára a regét. Ilyen sikere talán a Lumiere-fivéreknek sem volt, csak a visszatérő "Száll a madár..." kezdetű versszakot fütyülték ki egy idő után.
Amikor aztán a kislányunkat vártuk, lelkesen horgoltam babatakaróját a majdani keresztelőjére. A mintákat a férjemmel válogattuk, szándékunk szerint ötvözve a mediterrán és a magyar szimbólumokat. Így került a takaró közepére a csodaszarvas, melyről tudvalevő, hogy egyik agancsán a nap, másikon a hold ragyog, vagy ennek változatai: nem az agancsán, hanem mellette, vagy egyik lába itt, a másik ott stb. Horgolás közben mindegyre Lovász Irén gyönyörű éneke járt a fejemben.
Mivel azonban képzeletem messze felülmúlja kézügyességemet, a szarvas mellé sikeredett napkorong... hát, nem lett egészen korong formájú. Ahogy a férjem fogalmazott: nem napot horgoltam, hanem Szaturnuszt. Egydarabig bántott kicsit a dolog (már nem a megjegyzése, hanem a tény, hogy elszúrtam, de nem akarózott lebontani), mára azonban csak nevetek, ha eszembe jut a csillagközi szarvas, amint tekintetét a Szaturnuszra szegezve elszántan száguld az űrben.
Végezetül idemásolom a dal teljes szövegét; emeljen minket éteri magasságokba az élmény, csak vigyázzunk, össze ne ütközzünk a csodaszarvassal.
édös fiam, én jó fiam
sej regélök regélök
napot láttam én fölkelni
hódikát láttam én lemenni
az kettő közt szarvast láttam
egyik lába az napba volt
másik meg a hódikába
egyik lába az erdőben
az másik meg az tengerben
jobb oldalán nagy szén égett
bal oldalán köd setétlett
szeme előtt hajnal virradt
utána meg éjjel szakadt
az erdőbe ha bévetődnék
napfelköltig ébrön lennék
az szarvast is megnyilaznám
útadon új legelőket lelnél
(forrás: http://www.szepi.hu/nota/nepdal/szoveg/Lov%E1sz_Ir%E9n/Vil%E1gfa/lista.html)
(A Csodaszarvas c. dal Lovász Irén Világfa c. lemezén hallható.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése