2010. március 25., csütörtök

Az elmúlt pár napban egy olasz bloggerrel, Danielával váltottunk sűrűn levelet. A különböző országok húsvéti szokásairól készült sorozatot írni a blogján, és véletlenszerűen hozzám fordult, volna-e kedvem közreműködni. Naná!

Persze ez nem kis felelősség, hiszen az ő olvasói az általam szolgáltatott anyag alapján alkotnak majd elképzelést a mi húsvétunkról, de nagyon remélem, a lényeget sikerült megsejtetni. Ezúton is nagyon szépen köszönöm Csutkaildának és Limarának a rendelkezésünkre bocsátott gyönyörű fotóikat, illetve Limarának a fantasztikus cipóban sült csülök-receptjét is. A végeredményt itt tekinthetitek meg.



A húsvétot egyébként gyerekként nem szerettem igazán a locsolódók miatt, bár a nagymamámnál fellelhető finomságok azért vigaszt nyújtottak. Főtt kolbász, főtt sonka, kalács és sárga túró mindig volt nála, bár ez utóbbit gyerekkoromban kimondottan nem szerettem, azóta viszont annál inkább. Amikor a húsvétot nem itthon töltöm, nincs is igazi húsvéti hangulata az ünnepnek, pedig az ételeket igyekszem az asztalra tenni én is. A locsolók sem hiányoznak igazán. Aztán egyszer rájöttem, mit nem találok sehol máshol: azt a tavaszillatot, ami itthon lengi be az ünnepet.

*



Nagymamám így készítette a sárga túrót:
10-12 egész tojást elkevert 5-6 evőkanál cukorral, ezt hozzáadta 1 liter hideg tejhez, és állandóan kevergetve összefőzte, míg a tej össze nem túrósodott, és a savó vízszerűen el nem vált a túrós állagú résztől. Akkor mazsolát kevert bele, majd az egészet egy ruhába kötötte jó szorosan, hogy az összes leve kicsepegjen. Hidegen fogyasztható.

Ízlés szerint adható a túróhoz vaníliás cukor és reszelt citromhéj, vagy akár fahéj.

Akit a sárga túró megihletett, annak ajánlom Fűszeres Eszter felhívását.

7 megjegyzés:

  1. Igen, az illatok!!! Csukott szemmel ülni a kerti padon, hallgatni a madarakat, érezni a simogató napfényt és az ibolyák illatát... A nagymamámmal szinte mindig együtt fontuk a kalácsot, még egyetemista koromban is. Jó erre emlékezni :)

    VálaszTörlés
  2. Én sem szeretem a sárga túrót.És gyerekkoromban a húsvéti pászka szentelést sem szerettem.Mindig nagyon vártam hogy végre haza érjünk és megbontsuk a nagy gonddal összekészitett kosarat.Azóta sem lettem templomba járó,de hiányoznak ezek a tavaszi délelőttök....A lányaimat szépen felöltöztetném,mutogatnám a rég nem látott ismerősöknek,és gyönyörködnék az ő gyerekeikben.....

    VálaszTörlés
  3. Annás: amit leírsz, az maga a boldogság... És milyen jó, hogy vannak nagymamák a világon, akik örökké fontosak maradnak...

    krisz: Ezzel én is pontosan így vagyok. Ünnepeken érezni talán a leginkább, milyen jó egy közösséghez tartozni, testet-lelket ünneplőbe öltöztetve örülni az életnek...

    Köszönöm szépen a hozzászólásaitokat, lányok, nagy örömet szereztetek velük!

    VálaszTörlés
  4. Drága Laura!
    Nagyon köszönöm, hogy Rékával részesei lehettünk e nemes dolognak!!!
    Mosollyal: Ilda

    VálaszTörlés
  5. Kedves Laura!
    Végigböngésztem a blogodat és muszáj leírnom....nagyon nagyon tetszik .Olyan mind amikor egy régi, elsárgult kalendáriumot lapozgat az ember :). Lehet, hogy nem jó a hasonlat...nekem olyan, én ugyanis nagyon szeretek szemezgetni innen-onnan mindenféle érdekességeket.
    Minden tájnak , amerre csak jársz, megtalálod a szépségeit,érdekességeit ....de minden sorodból kiérzem a Te, a Mi gyökereink tiszteletét.
    Köszönöm neked .

    VálaszTörlés
  6. Drága Ilda! A köszönet benneteket illet a gyönyörű képekért! Üdvözlet Rékának és Neked is!

    VálaszTörlés
  7. Drága bemka!

    Majdnem elsírtam magam a meghatottságtól a megjegyzésedet olvasva... Végtelenül köszönöm! Ettől szebbet nem írhattál volna; a régi, elsárgult kalendáriumnál nincs vonzóbb és érdekesebb! Igazán boldog vagyok, ha a gyökereimhez való ragaszkodás is kiérződik a soraimból. Nagyon köszönöm neked, hogy leírtad mindezt; pontosan arról álmodtam, hogy ez a blog ilyen gondolatokat-érzéseket váltson ki másokból is. Szeretettel üdvözöllek, és még egyszer köszönöm!

    VálaszTörlés