Mohovics Dömitru két szép fia

Egyik ükapám anyai ágon valahonnan az akkori határszélről érkezett, az anyanyelve is más volt (nagymamám emlékezetében német, bár a nevéből szerintem nem ez következne). Furcsa hangzású keresztnevét a faluban csak Mitrunak becézték. Ez a becenév aztán a fiaira is ráragadt vezetéknév formájában; csak Mitru Palinak meg Mitru Jancsinak hívta a két fiút mindenki. (Ezt nagymamám annyiszor elmesélte, hogy nekem már mondókává állt össze a fejemben, mintha csak Tarbay Ede varjúdombi meleghozóiról lenne szó: "Sluga Márton, Sluga János, Sluga Pál"... Mitru Pali, Mitru Jancsi.)

Az első világháború már családos emberekként érte őket. A fiatalabbik fiú, Jancsi a tüzéreknél szolgált. Egyszer a kezén megsebesítette egy szilánk, és a kórházban megálmodta, hogy megszületett a harmadik gyermeke. Erre kapott három napi szabadságot, hogy hazamehessen megnézni.

Az idősebb, Pali odamaradt a háborúban. Öt nagyocska gyermek maradt utána: János, Mária, Péter, Erzsébet és Anna. Az öt árvát Jancsi magához vette, a fiúkat kitaníttatta: Jánost asztalosnak, Pétert cipésznek.

Mitru Jancsi megérte még egy háború kezdetét, de a végét már nem: 1941-ben halt meg betegségben, 59 évesen. Nagymamám az ő legfiatalabb gyermeke volt a négy közül.




a képen Mitru Jancsi (Mohovics János) és felesége, Ritli Mária - a dédszüleim