A január 15-i bejegyzés írásakor sehogy sem találtam ezt a szicíliai népdalt, de most előkerült. Nézzétek el nekem a hevenyészett fordítást, azért igyekeztem hűen visszaadni mind a tartalmat, mind a hangulatot.
Cantu du surfataru
Talía chi vita chi fa u surfataru
Ca’ nott’ e gghiornu sempri a travagghiari
Scinni a la cala puru quann’ é sulu
Metti a scippari surfu cu li manu
E ’ntá stu locu amaru nuru e sulu
Si cala e ghisa senza mai firmari
E lu sururi ci scinni a funtani
E lu so’ cori é sempri in pena
Si fa lu cuntu e lu cuntu nun veni
Li figghi chiancinu sempri ri fame
Li talia ’nsiccu senza parrari
Tutta la vita si senti muriri
„Sirici uri si bboi travagghiari”
Chistu mi rici lu ’nfami patruni
„Cu llautri cani lu sangu a ghittare”
„O li to’ figghi arrestanu rijuni”
Comu lu Cristu jo staju ’nta ’sta cruci
E ’nta ’sta cruci mi tocca patiri
La petra scaccia cu forza la nuci
Cusí la vita mi sentu scacciari
Jorna vicini jo sentu ca vennu
Ca pala e piccu sempri am’appigghiari
Li surfatara chi un vonnu patiri
A li patruna l’han fari paari
A kénbányász dala
Nézd, milyen élete van a kénbányásznak
Éjjel-nappal mindegyre dolgozik
Egymaga is lemegy a bányába
Puszta kézzel áll neki a ként kifejteni
És ezen a keserű, csupasz és magányos helyen
Hajladozik megállás nélkül
Patakokban szakad róla a verejték
És a szíve szakadatlan sajog
Számot vet és a pénze nem elég
Gyermekei folyvást sírnak az éhségtől
Nézi őket meredten, szó nélkül
Úgy érzi, kihuny benne az élet
„Tizenhat órát dolgozol, ha kell a munka”
Ezt mondta nekem az alávaló gazda
„Véred hullatod a többi kutyával,
Vagy éhen maradnak a fiaid”
Mint Krisztus, úgy vagyok ezen a kereszten
És ezen a kereszten kell szenvednem
A kő összeroppantja erejével a diót
Úgy roppan össze az én életem is, érzem
Közel már a nap, érzem, közeledik
Hogy lapátot és csákányt fogunk
A kénbányászoknak, ha szenvedni tovább nem akarnak,
Meg kell fizettetniük mindent a gazdákkal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése