Mostanában több olyan blogot is sikerült találomra meglátogatnom, ahol A Mester és Margaritát emlegették (legutóbb pl.lúdanyóét ). Olyannyira (egyik? vagy a?) kedvenc könyvem, hogy ez volt első ajándékom a férjemnek, amikor megismertem. Nem tudom, hányszor olvastam, mert időről időre a kezembe kerül.
Van egy vers, ami nekem teljesen a Mester és Margarita hangulatát idézi. Nem tudom a címét, mert csak úgy kézzel másolva kaptam valakitől, és fogalmam sincs, a központozás és a sorok tördelése mennyiben követi az eredetit, de a lényeg szerintem így is változatlan.
A szerző Kardos Tiborc.
Hallom fiú azt gondolod te vársz még
Téged húgom meg üldöz minden árnyék
Itt téged üldöz minden éjszaka
Siess haza nagyon siess haza
Tudod te mennyit vártam én
Hol visszanézett búcsúzni a fény
Hol égiek a poklok táncát járják
E percben érted mindörökkön árvák
Hol szépanyád az égi korzó dísze
Kacagva hív éjféli ebédre
Ezüst a hal fehér kezében alma:
Vigyázz fiam ez mások birodalma
Itt szörnyű mester csarnokába érsz
Kapaszkodj hogyha félsz
Hé nagyfiú öreg barát a hajnal
Mellém fiú s a hét egek kinyílnak
A hét egek tudom neked kinyílnak
Hol láng a hold mögéd került a holnap
Hallom fiú azt gondolod te vársz még
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése