A tizes lista

Zsuzsa volt olyan drága, és gondolt rám ezzel a díjjal. Ezúton is nagyon szépen köszönöm neki! A szabály az, hogy fel kell sorolnom tíz dolgot, amit szeretek. Kicsit tipródtam, mi legyen benne a tízben, mert egyszer leírtam már hét dolgot magamról, azelőtt meg nyolcat, amiben sok minden szerepelt. Nagyon tudtam azonosulni mindazzal, amit Zsuzsa és Me*dora írtak. Végül ez került az én listámra:

1. Nagyon szeretem a régi fekete-fehér fotókat, főleg a portrékat; ezek sokszor meg is ihletnek, és különböző élettörténeteket találok ki a szereplőknek. Benne voltam egy képeslapküldő láncban, ott is arcokat ábrázoló lapokat kértem; a legszebb egy finn lánytól érkezett, egy siratóasszony volt rajta. Az utcán, buszon is szívesen nézegetem az arcokat; régi tervem, hogy megszólítok egy-egy érdekes szépségű, nem reklámarcú embert, és megkérem, hadd fotózzam le fekete-fehérben. Csak az a baj, hogy nem merek megközelíteni ilyesmivel senkit...

2. Sokféle zenei irányzatot szeretek, pillanatnyi hangulatomtól függ, mit hallgatok szívesen,de a népzene, az etno és a '60-as évek olasz slágerei mindig megdobogtatják a szívemet.

3. Szeretem a gyógynövényeket, hatásukról, esetleg a hozzájuk fűződő hiedelmekről olvasni. Kedvenc virágillatom a lonc, ami számomra egyben az otthont is jelenti, mert anyukám kerítését lonc fonja be, és nyáron az ablak alatt illatozik. Kedvenc virágom a frangipani, Szicíliában ideális klímára talál, gyönyörű példányok nőnek belőle. Úgy általában szeretem a növényeket, néha hobbiból amatőr szinten romantikus, ódon hangulatú kerteket tervezek, kizárólag papíron.

4. Imádok olvasni, számomra ez lételem, mint a lélegzetvétel. Nem vagyok nagyon válogatós, szinte bármit elolvasok; ami nagyon tetszik, azt többször is. Szeretem a mitológiát (görög, ír), a legendákat. Ahogy olvasni, úgy fordítani is szeretek; persze ezt is szigorúan az asztalfióknak szánom.

5. A filmeket is nagyon szeretem, és külön helyet foglalnak el a szívemben az olasz filmek. Ez utóbbiak közül férjemmel nagyon különleges számunkra a Szépséges fiatalság című (La meglio gioventù), ami több okból is a "mi filmünk".

6. Szeretem az 1890-1910 közötti időszakot. Filmben a Váratlan utazás és az Anna jelenti ezt számomra, stílusirányzatban az Art Nouveau és a Liberty, aminek az olasz építészetben lépten-nyomon csodás példáival találkozom. (Természetesen szeretem Mucha-t és Ertèt.)

7. Szeretem, amikor Fabio, a férjem az építészetről beszél nekem. A technikai részletek nem kötnek le különösebben, de nagyon érdekes, ahogyan átformálja a szemléletemet. Korábban sosem figyeltem fel az épületek jellegzetességeire, részleteire; volt az épület, amit ki kellett kerülni. Ma már gyakran kalandozik a tekintetem az oromzatok szintjén is. Néhány híres építész életművében pedig olyan meghökkentő ötletekkel találkoztam Fabiónak köszönhetően, amik teljesen lenyűgöztek. (Neki is vannak egyébként döbbenetes ötletei; tudom, hogy csak idő kérdése, és az ő munkáit is megismeri a világ.)

8. Bár nem én vagyok erre a legalkalmasabb személy, tőlem telhetően szívesen próbálom megismertetni az érdeklődő külföldi barátaimmal a magyar kultúra egy-egy szeletét ételeken, zenén, irodalmi műveken, táncon keresztül (és szeretem, ha ők ismertetik meg velem saját hazájuk kultúrájának darabkáit). Szicíliában ez a munkaköröm részét is alkotta, rajongtam az ilyen feladatokért.

9. Szeretem helyben lakva megismerni egy nép/ország/város életéből azt, amit az adott idő alatt megismerhetek. A világon túl sok szépség van ahhoz, hogy egyetlen helyen éljem le az életem. Persze azért egy saját otthon jó lenne előbb-utóbb, ahova vissza lehet térni egy-egy kitekintés után...

10. Szeretem és létfontosságúnak tartom az érintést, az ölelést. Virginia Satir írja, hogy "napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz". Alapvetően azonban kissé visszahúzódó és szégyellős vagyok, nem szívesen mászom be senki intimszférájába hívatlanul. Gátlásosságom miatt volt már rá példa, hogy elmulasztottam megölelni valakit egy olyan pillanatban, amikor neki jólesett volna. Ezeket a pillanatokat utólag nagyon bánom, ezek az én József Attila-i elmaradt öleléseim, és dolgozom rajta, hogy a jövőben minél kevesebb ilyet éljek meg. Szívesen részt vennék egyszer egy olyan ölelős napon is, amikor minden arrajáró kaphat egy ölelést.

Próbáltam visszaolvasgatni, hogy ki nem kapta még meg a díjat, illetve ki nem szeretne egyáltalán díjat kapni, de szinte lehetetlen kibogozni, úgyhogy előre is elnézést kérek, ha olyan valakinek továbbítom, aki a két kategória valamelyikébe tartozik.

Ha tehát van kedvetek megosztani velünk tíz olyan dolgot, amit szerettek, akkor szívesen olvasnánk, kedves Zsuzsa, Mónika, airámanna, Újságíró, duende, Ilda, Holdgyöngy!