Díjat kaptam

Chiara gondolt rám ezzel a díjjal, ezúton is hálásan köszönöm neki.

A vándordíj szabályai a következők:

1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomba.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

Kicsit tipródtam rajta, kinek adjam, mert 1. rengeteg klassz blog van 2. van, aki nem szereti a díjakat 3. van, aki már megkapta, akár többször is. Szeretném adni, remélve, hogy nem lesz ellenére:

Mártának az életillatú szösszeneteiért (apró írások, bennük valami végtelen)

Szivárvány-varázslatoknak a lelket ringató hétköznapjaikért

Narancslekvárnak a meglepő, de mégsem extrém receptjeiért és az azokat kísérő szemet gyönyörködtető fotóiért

Jépatortának - mi másért, ha nem a tortáiért

olajzöld levelek kékennek a receptekért, a fotókért és az írásokért, amik felüdülést nyújtanak számomra mindig

csodafiúknak, mert rácsodálkozni enged, milyen megkapó/bölcs/kacagtató/felemelő stb. a gyermeki világkép

jegyzetek a méhesbőlnek, mert a szívemnek kedves méhekről ír


Na most akkor hét dolog magamról... hmmm...

1. Négy és fél évesen tanultam meg olvasni anyukám jóvoltából, és azóta tulajdonképpen abba sem hagytam. Sokszor az étel is jobban esik, ha olvashatok evés közben (bár erre nem nagyon volt példa a kislányom születése óta), és sokáig az utcán menve is olvastam, kihasználva az időt az iskolából hazáig.

2. Az előbbi ponthoz kötődve: nagyon szeretem Szabó Magda könyveit. Nem jelölnék meg kedvenc írókat, de azt elmondhatom, hogy ha hosszabb ideig külföldön vagyok, és Szabó Magdát olvasok, az a legteljesebb nyelvi élmény számomra, az anyanyelvben való megmerítkezés netovábbja. Nekem legkedvesebb könyve kétségkívül A pillanat.

3. Olvasásról térjünk át az írásra: sokáig grafomán voltam (ez mára múlt idő, mert újabban más köti le a szabad energiáimat). Már attól jobban éreztem magam, ha tollat tarthattam az ujjaim között; néha nekiálltam lemásolni az első kezembe kerülő szöveget, csak írhassak valamit.

4. Írás: gimiben 82 külföldi levelezőtársam volt (ez kézzel írott leveleket jelent). Voltak érdekes történetek, leveleztem például norvégul is, szótárból.

5. Eredetileg Eszternek akartak elnevezni, csak anyukám meggondolta magát. Ha fiú lettem volna, Tivadarnak neveznek el (van az úgy, hogy jó lánynak lenni...). Egy időben gyűjtöttem, kit hogy akartak hívni eredetileg a szülei.

6. Nevek és olvasás (előző pontokat kezdjük összekapcsolni): gyerekkoromban egyik kedvenc könyvem volt a Ladó-féle utónévkönyv, sok név jelentésére emlékszem ma is. Ágota barátnőmet ilyenkor kapja el a szédülés egy pillanatra, hogy kivel is barátkozik. (Ágota: a görög eredetű Agáta régi magyar formája; jelentése: a jó. Ezt most nem fejből írtam.)

7. A csoki és én - egyek vagyunk. A rangsor: ét-, tej- és slussz. Fehércsoki nem csoki, idült édességhiány esetén sem nyúlok hozzá. A mindennapi kenyér mellett a csoki is ott van egyenrangúan.