Vándorszombat 1.

Halogattam ennek a bejegyzésnek a megírását, mert nem szeretem leszólni mások munkáját. Márpedig egy fesztivál megszervezése kőkemény munka. Ebből még az sem von le, hogy az eredmény esetleg nem mindenkinek tetszik. Például nekem sem...

Két hete Paviában voltunk a ChocoMoments nevű csokifesztiválon. Nagyon vártam, idült csokifüggőként és egykori csokibolti eladóként is. Férjem és kislányunk is csokifüggő, így aztán gondolkodás nélkül nekivágtunk az útnak vonattal, mert átmenetileg kocsi híján voltunk.

Mivel sok képet készülök közzétenni, ezért nem ragozom hosszan azt, amit már nyilvánvalóvá tettem: a fesztivál nagy csalódás volt. Sok kiállító vett részt (a program szerint 34), ezek csillagászati áron kínálták a termékeiket. Félreértés ne essék, tisztában vagyok vele, hogy sokba kerül a kézműves csokik előállítása, és nem is azt vártam, hogy ingyen osztogassák, viszont úgy gondolom, egy ilyen rendezvény célja az lenne, hogy az adott készítőt szélesebb réteg is megismerje. Így viszont nem sok értelme volt kihurcolkodniuk, mert ugyanolyan ismeretlenek és személytelenek maradtak számomra mind a készítők, mind a termékeik, mint addig. Volt persze, aki kínált egy-egy falat kóstolót, és le a kalappal, de ez sem sokat javított az összképen. Persze ez nem (kizárólag) a készítők hibája volt; szerintem az is eleve elhibázott volt, hogy kapitális összeget kért az önkormányzat a kiállítóktól egy-egy standért (bár nem vagyok szakértő, főleg az itteni árak terén, de nekem túlzottnak tűnt). Pedig nem arra kellene ilyenkor összpontosítani, hogy a kiállítókon keressen a város, hanem hogy mekkora idegenforgalmi reklám egy ilyen fesztivál. Jó ötlet lett volna, ha a készítők összeállítanak egy kis bemutató kóstolót moderált összegért cserébe, mondjuk 4-5 falatka a legütősebb termékeikből, megfizethető áron. Akkor sem kóstoltam volna végig 34 stand termékeit, de biztosan úgy jövök haza, hogy új márkákat ismerek meg.

A másik dolog, amit nehezményeztem, hogy a kiírt programban olyan rendezvények is szerepeltek, amiknek aztán nyomát sem láttam. Ez történhetett akár az én hibámból is (netán nem találtam rájuk), de az megint a szervezésnek róható fel, ha nem átlátható a program. Többek közt az történt, hogy e-mailben bejelentkeztem egy műhelyprogramra ("Hogyan születik egy bonbon"), mire írásban biztosítottak, hogy be sem kell jelentkeznem, garantált lesz a részvételi lehetőség. A helyszínen viszont azzal szembesültem, hogy a meghirdetett műhelyprogram annyiból áll, hogy egy neves csokoládémester készíti a csokoládét, és egy korlát mögül bárki arrajáró nézheti tevékenység közben. Nyilván ebből is sokat lehet tanulni, csak akkor nem úgy kell meghirdetni, hogy az ember azt higgye, itt valamiben aktívan részt vehet.

Annak, hogy végül nem bántuk meg, hogy elmentünk, két oka van: az egyik, hogy Pavia egy kis gyöngyszem, és nagyon jó volt az utcákon sétálva gyönyörködni az épületekben, a másik pedig, hogy a helyi Harley Davidson Club jóvoltából a fesztivál ideje alatt ingyenes városnéző kisvonat működött. Ha nincs kisgyerekünk, biztosan eszünkbe sem jut felülni rá, így viszont csodás élményben volt részünk, amikor a kisvonat olyan városrészekbe is elvitt minket, ahová gyalog (babakocsival) nem jutottunk volna el. Közben a sofőr idegenvezetést is tartott, a Harley Club épülete előtt pedig megvendégeltek bennünket egy üdítővel.

A nap becsületét a nagybátyám mentette meg, aki épp nálunk volt látogatóban, és este elővarázsolt a poggyászából egy Roshen csokit, abból is a kedvencünket, a 80%-os kakaótartalmú, kakaódarabkákkal dúsított táblát. Ezt az ukrán gyártmányú csokit a nyíregyházi piacon lehet például beszerezni, és szerintem figyelemre méltó. Így történt, hogy az olasz csokifesztiválon a pálmát az ukránok vitték el.

a vásártér - Piazza della Vittoria

egy kilós csokiing

sörrel töltött csoki

csoki ízű sör

sós modicai csoki

(A modicai csokit régóta ismerem, mivel Szicíliában gyártják úgy, ahogyan azt az aztékok tették. A csokit úgynevezett hideg eljárással készítik, 40 fokon, ezáltal a cukor nem olvad el benne, hanem kristályosan megmarad, ettől a csoki állaga morzsalékos lesz. Nem az a klasszikus selymesen olvadó ízélmény. A Ciokarrua céggel a kiállításon találkoztam először, nagyon megragadott (ránézésre) a jázminos és a szentjánoskenyérfa ízű csokijuk. Palermóban annak idején egy másik cég termékeit ismertem meg, amely keskenyebb és vaskosabb tábláiról ismert. Ha lett volna a kiállításnak díjazottja, az számomra a modicai stand lett volna; az esztétikai benyomás okán is, továbbá emlékeim szerint ez volt az egyetlen stand, ahol kedvezményes vásárlásra is volt lehetőség. Modica, aranyérem!)

Silvio Bessone csokimester keze

helyi könyvesbolt kirakata

első kör a kisvonattal - indulás

(apa a babakocsira vigyáz)

második kör a kisvonattal - indulás

második kör a kisvonattal - érkezés

Három kép a kisvonatból, menet közben, alvó gyerekkel a kézben:

levezető séta: