Fejlesztőjáték vacsorára

Tegnap Fernando küldött a férjemmel egy mérleget ajándékba. Gyakran jár a régiségpiacra, mindenfélét vásárol, aztán elajándékozza a holmikat a barátainak.

Karácsonykor megkaptam Váncsa mester mediterrán szakácskönyvét, ami a kedvencem lett, holott eddig csak a szép fotókkal illusztrált szakácskönyveket kedveltem igazán. Ma aztán nekiálltam egy csicseriborsós ételnek, olyan igazi slow food, reggel kezdtem el a vacsorára szánt fogás elkészítését.

Eddig semmi köze egymáshoz az előző két bekezdésnek, meg a címhez se. Aztán a mediterrán életérzés jegyében ráérősen leültettem magam mellé a gyereket, estig csak elkészülünk valahogy. Feltettük a Sebő Ferenc-féle Cimbora-lemezt, és nekiláttunk.

Kezdtük érzékszervi fejlesztéssel (látás, tapintás, ízlelés - ez utóbbi benyomása nyers állapotban (idézem): "borzalmas"). Volt kézügyesség-fejlesztés (csicseriborsó felszemelgetése a terítőről, a mérleg serpenyőjébe pakolása, szemek hántolása, görgetése a terítőn), nyelvi fejlesztés ("csicseriborsó", "bagolyborsó", "hántolás", "mérleg, nem óra"), szemvizsgálat és differenciálás készségének vizsgálata (egész szemek belekeverése a vízbe a fél szemek közé gyermekcse által, majd az egész szemek kikeresése; ugyanez anyának: látja-e még a különbséget az egész és a fél szemek között). Több érdekes felfedezést tettünk (pl. ha vizes kézzel tapsolunk az arcunk előtt, az arcunk is vizes lesz; anya: vizes kézzel könnyebb hántolni; később szintén anya: Váncsa mester eleve úgy írta, hogy vízben héjazzuk le a csicseriborsót - olvasásértés fejlesztésére is szükség lesz). Számlálás gyakorlása, mérleg leolvasása ("ez nyolckilenctíz"). Volt még horgászás (vízből a borsót) és körmök kiáztatása.

Isten bizony megfordult a fejemben, hogy valami csinos kis félkilós csomagolásban piacra dobom a csicseriborsót mint minden készségre kiterjedő fejlesztőjátékot.

A délelőtt mindenesetre elrepült, a padlót feltöröltük, a gyerek kapott egy száraz felsőt, Sebő Ferenc lenyomott énekben ("a bácsi énekeljen, ne te"); délre még pont össze tudtam dobni egy lebbencslevest. Estére elkészült a csicseriborsó is (3 órán át főztem délután); ember örült neki, mert Palermóban a csicseriborsó népszerű. Jót ettünk belőle.

Váncsa drinápolyi csicseriborsója Radiciniéknál

(kevesebb hagymával és fokhagymával, mert bár szeretjük ezeket, de szívünkön viseljük a kollégák jó közérzetét, valamint nyomokban cukkinivel, mert volt itthon még egy fél)

1 fej hagymát félbevágtam, felszeleteltem, 2 gerezd fokhagymát apróra vágtam, ezeket olívaolaj és vaj keverékén megdinszteltem, ment rá egy kis őrölt köménymag meg egy cikk édeskömény felaprítva, mert nem volt itthon olyan fűszerem, amilyet a könyv írt. 1 teáskanál barnacukorral meghintettem a hagymát, egy perc múlva rálocsoltam egy evőkanál citromlevet. 2 paradicsomnak meg 4 koktélparadicsomnak lehúztam a héját, felkockáztam, ment a hagymához, főzögettem, míg pépesre puhult. Akkor hozzáöntöttem a főtt csicseriborsót (negyed kilót), meg a fél cukkinit, amit előzőleg felkockázva megpirítottam egy kis olívaolajon. Ment még hozzá olyan 20 dkg spenót, de szerintem elbírt volna fél kilót simán. Még 20 percig főztem, míg a spenót átfőtt. Ideális étel a finn fehér éjszakákra, mikor nem megy le a nap, így délután is ráérünk nekikezdeni.