Az év első receptje

A szilveszter estét a szomszédban töltöttük egy olyan tizenötfős társaságban. A festőművész nyolcvanon túl járó szülei szelíden üldögéltek a heverőn, és bájosan szurkapiszkálódva buzdították a zenészeket, hogy hangolják fel végre a gitárokat. Merthogy rögtönzött örömzenében volt részünk. A festőművész, a nemlátó énekesnő, aki talán több tucat nyelven ismer dalokat, meg a szicíliai zenetanárnő gitárt ragadtak, ez utóbbi kasztanyettákat, furulyát, csörgődobot és egy rakás ritmushangszert osztott szét a jelenlevőknek, és szóltak egész este a dél-olasz népdalok. A kicsi is örömmel részt vett, míg hajnali egykor el nem aludt az apja ölében a hangzavar kellős közepén. Éjfélkor levonultunk a ház elé egy fazék forralt borral, koccintottunk egyet a szomszédokkal és néhány arra járóval. Évek óta nem maradtam szilveszteri társaságban hajnal háromig. Az utolsó vendégek reggel hétkor mentek el.

Erről az estről származik az alábbi recept, ami egy hagyományos, ligur (leginkább Genova környéki) húsvéti recept. Szilveszterkor egy szicíliai hölgy készítette el. Éljen az olasz egység!

Torta pasqualina (Húsvéti torta) (sós)

Szerintem olyan 8 éves lehettem, mikor úgy befaltam anyukám frissen kisült, még meleg szilvás és diós, hájas tésztából készült batyuiból, hogy azóta nem csak hájas, de még leveles tésztára sem nagyon bírok nézni. Croissant-t és társait például csak konkrétan az éhhalál küszöbén fogyasztok, ha semmi más táplálékforrás nincs a közelben. Számomra ezért volt meglepő élmény ez a spenótos-ricottás torta; annyira ízlett, hogy azóta már itthon is elkészült (és szilveszter csak egy hete volt).

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta (boltit használtam)

hagyma

400 g spenót (én fél kilót tettem bele)

250 g ricotta

füstölt szalonna (Ízlés szerinti mennyiség, én olyan 15 dkg-t használtam)

4 egész tojás

parmezán

olaj a kenéshez

só, bors, szerecsendió

A töltelékhez a hagymát olajon aranyszínűre pirítottam, a spenótot ezen megpároltam egy nagyon pici víz hozzáadásával, fedő alatt, kevergetve. Kinyomkodtam, a levét lecsurgattam, majd elkevertem  a felkockázott füstölt szalonnával és a ricottával. Fűszereztem, majd a formába helyezett, kinyújtott leveles tésztalapra helyeztem a tölteléket. A fakanál nyelével körözve 4 kis mélyedést alakítottam ki a töltelékben egészen a tésztalapig, ezekbe beleütöttem a 4 tojást.

A tetejét megszórjuk parmezánnal, befedjük a maradék tésztával, és megy a sütőbe. A recept szerint 180 fokon fél órát kell sülnie; na most belőlem kitört a szófogadó kislány, meg a sütőm is csak két hete van meg, tehát még ki kell tapasztalnom, ezért aztán hagytam 180 fokon fél óráig, bár láttam, ez nem lesz neki elég. Valóban; ezt követően még fél órát kapott 200 fokon, és akkor sült meg. Szóval figyeljétek, mikor lesz a teteje aranybarna...

 

A hagyomány szerint ez a recept több, egymásra rétegzett hajszálvékony tésztalapból készült; állítólag volt olyan háziasszony, akinek sikerült 33 réteg tésztába csomagolnia a tortát, Jézus évei számának emlékére.

A recepthez pedig az égvilágon semmi köze, de ma olvastam Kemény István Búcsúlevél című versét. A bőröm alá hatolt...

Kemény István

BÚCSÚLEVÉL

Édes hazám, szerettelek,
úgy tettél te is, mint aki szeret:
a tankönyveid és a költőid is
azt mondták, hű fiad legyek.

Hű is voltam, fel is nőttem,
cinikus ember se lett belőlem,
csak depressziós, nehéz és elárult,
bezárt cukorgyár a ködben.

Őzek fáznak a szántáson
vagy egy kisváros, alig látom.
Ígértél nekem egy titkot, hazám, hogy
mi a fontos a világon.

Hogyha néha belekezdtél,
az se volt baj, hogy nem szerettél,
majd szeretsz mást vagy magadat, nem baj,
de egyszer csak öreg lettél.

Gonosz lettél, vak és régi,
egy elbutult idegen néni,
aki gyűlöletbe burkolózva még
ezer évig akar élni.

Nem kértél, hogy mosdassalak,
annyit se morogtál, hogy hagyjalak,
mint egy szőnyeg, feküdtél a semmin,
elárulni se hagytad magad.

Az én teám közben elforr,
nem vagyok az már, ki voltam egykor,
az életem nagy happy end nélkül is
véget érhet, mint egy verssor.

Azt játszod, hogy nem is hallasz,
túl nagy énfölöttem a hatalmad.
Hozzád öregszem és belehalok, ha
most téged el nem hagylak.

Amíg élek, úton leszek:
használni akarom a szívemet.
A fejemben szólal majd meg, ha csengetsz,
édes hazám, szerettelek.