2011. június 26., vasárnap

Papkávé

"Miután a kávét kitöltötte a csészékbe, Rosalia odavitte mamának és Giulianának, aztán Chiarához és hozzám fordult. Nem hagyta, hogy a nevelőnő közbelépjen; maga akarta megízleltetni velünk az ő papkávéját, ahogy azt kellett. Felemelte a gőzölgő csészét, és öntött egy kis kávét a csészealjba; megfújta, és biztatott, hogy fújjam én is, lassan, hogy szét ne fröccsenjen. Akkor aztán, mintha csak kanál lenne, felém nyújtotta a még gőzölgő, de már nem forró kávéval teli megdöntött csészealjat, az állam alá pedig hímzett szalvétát tartott, nehogy lecsepegtessem magam. Miközben szürcsöltem a fekete folyadékot, feltárulkoztak az egyes összetevők. Felváltva kerekedett felül egyik a másikon és vált külön, egy pillanatnyi tűnékeny diadal erejéig, mielőtt visszaolvadt volna az egyvelegbe; csak néhány korty volt, de finom. Édes, csokoládés és aromás, ez a kívülállóknak soha nem készített kávé összekötötte a mama és Rosalia hét generáció óta Mosè-ban lakó családjának nőtagjait (...).

Évekkel később bátorkodtam elkérni a receptet. Már vékony ajkain ugyanazzal a derűs mosollyal a még mindig szép Rosalia nem mondott se igent, se nemet. Felsorolta a hét összetevőt, és elmondta, hogy a papkávé hosszadalmas készítési módot igényel: két napig kell gyűjteni hozzá a kávézaccot, aztán forralni, állni hagyni, majd újraforralni, utána meg "pihennie kell". Nem adta ide a receptet, de Mosè-ban tartózkodásom hátralevő idejében minden délelőtt hozott nekem egy kávéfőzőnyit. Recept, semmi. Lánya, Antonia évekkel később elmesélte, hogy anyja, noha falta a vallásos könyveket és folyóiratokat, nagyon ritkán írt; az összes receptjét fejből tudta, és attól tartott, nem tudná híven lejegyezni őket. Antonia és most már Chiara is ugyanúgy készítik, ahogyan ő. Mégis, az ő papkávéjuk, jóllehet kiváló, nem ugyanolyan - hiányzik belőle Rosalia varázslata."

(A papkávé neve onnan ered, hogy a vidéki birtokra kiszálló papnak mise után ezt az italt szolgálták fel Mosè-ban.)

Hozzávalók (a könyvbeli receptet írom le; én minden hozzávalót lefeleztem, így egy tejesbögrényi adagot kaptam):

3-4 adag zacc (3-4 személyes kávéfőzőből)
egy teáscsészényi maradék kávé
4-5 evőkanál őrölt kávé
bő 1 l víz
1 rúd fahéj
1 maroknyi szegfűszeg (kb. 40 darab) (csak szegfűborsom volt itthon)
4-5 evőkanál cukor
2 evőkanál kakaópor
1 csomag vaníliáscukor

A zaccot, az őrölt kávét, a csészényi kávét, a vizet, a fahéjat és a szegfűszeget összeöntjük és közepes lángon 15-20 percig főzzük, amíg a folyadék sötét és eléggé sűrű nem lesz.
A tűzről levéve legalább egy órán át állni hagyjuk, aztán leszűrjük, és a fahéjat, a szegfűszeget, valamint a zacc nagy részét kidobjuk.
Ugyanabban az edényben visszatesszük a tűzre a kávét, hozzáadjuk a vaníliáscukrot, a kakaóport és a cukrot, és közepes lángon kb. 10 percig főzzük. 5 perc forrás után megkóstoljuk, kell- e még hozzá kakaó vagy cukor. Jól elkeverjük és felszolgáljuk. (Újramelegíthető, ilyenkor mindig kavarjuk fel. Hűtőben egy hétig eláll.)


(Idézet Simonetta Agnello Hornby: Un filo d'olio (Egy vékony sugár olaj) című könyvéből. Megjelent kedvenc olasz kiadómnál, a Sellerio editore-nál Palermóban. A gyatra fordítást én követtem el.)

8 megjegyzés:

  1. Kivülállóként olvasva nem gyatra fordításnak tűnik ám. ( Azért vélem mégis érteni szerénykedésedet, mert én is fordítottam már titokban német szövegeket, és ugyanígy éreztem.)
    Először azt hittem, te írtad, nagyon illenek hozzád az ilyen történetek.
    És finom volt a kávé?

    VálaszTörlés
  2. Marta, koszonom. Igazabol nyersforditasnak erzem, lett meg volna mit csiszolni rajta, de akkor sosem keszulok el a bejegyzessel.
    Annyira jol esik, amit irsz (marmint hogy illenek hozzam az ilyen tortenetek); imadom ezeket, es jo erzes, hogy szamodra a szemelyemhez kothetok. Ezert is koszonet!
    Nem szoktam kavezni, de ezt persze megkostoltam. Finom, bar szokatlan; a buja fuszerezettsege nagyon illik az izzo sziciliai tajhoz. Hazi sziciliai szakertonk is letesztelte, neki nagyon izlett (meg is kerdezte az anyjatol, ismeri-e; hallott rola, de az o csaladjuk palermoi, a recept meg Del-Sziciliabol szarmazik, Agrigento kornyekerol).

    VálaszTörlés
  3. Már hozzászoktam az írásaidhoz hogy ahogy elkezdem olvasni kb. 2-3 mondat után már érzem, hogy vagy idézet, vagy fordítás és akkor jön a valós történet! Ahogy a receptet olvastam eltudom kébzelni, hogy nagyon finom lehet a kávé márcsak a fűszerezéstől is, bár a zacc nem tudom milyen ízt ad neki de lehet hogy ettől sűrűbb,zamatosabb.

    VálaszTörlés
  4. Szép, hangulatos történet.Nagyon szeretem olvasni ezeket. Írj még!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szép történet! Nagyon sokáig meg voltam győződve, hogy ez a te történeted :-) Szerintem is nagyon jó a fordítás, látom magam előtt a szicililai szalont a kévézó hölgyekkel :-) Szeretem a kávét, majd szerzek kávézaccot és ki is próbálom.

    VálaszTörlés
  6. Nagyon szepen koszonom, lanyok! Hihetetlenul jol esik, hogy kinezitek belolem, hogy kepes lennek ilyesmit irni. :) Zsuzsa, neked kulon koszonet a biztatasert, anelkul nem vagtam volna neki a forditasnak!

    VálaszTörlés
  7. A szöveget én is élveztem, fel nem merült bennem, hogy nem "igazi" fordítás. Ez téged dicsér! Amikor az ember nézte a Csokoládé c. filmet, akkor merült fel benne, de jó volna azokat az elbolondított kávékat megkóstolni. Íme, egy recept!! Mostanában nekem is a kezembe került pár olasz családtörténet, szerettem őket. Számomra egy más és új világ.

    VálaszTörlés
  8. a multkorinál tutira vettem, hogy igaz történet - aztán nagyot koppantam:) ennél csak azért nem gondoltam rá, mert idézőjelet használtál. jól áll neked ez a stílus - tuti megvenném a könyvedet...

    VálaszTörlés