"Miután a kávét kitöltötte a csészékbe, Rosalia odavitte mamának és Giulianának, aztán Chiarához és hozzám fordult. Nem hagyta, hogy a nevelőnő közbelépjen; maga akarta megízleltetni velünk az ő papkávéját, ahogy azt kellett. Felemelte a gőzölgő csészét, és öntött egy kis kávét a csészealjba; megfújta, és biztatott, hogy fújjam én is, lassan, hogy szét ne fröccsenjen. Akkor aztán, mintha csak kanál lenne, felém nyújtotta a még gőzölgő, de már nem forró kávéval teli megdöntött csészealjat, az állam alá pedig hímzett szalvétát tartott, nehogy lecsepegtessem magam. Miközben szürcsöltem a fekete folyadékot, feltárulkoztak az egyes összetevők. Felváltva kerekedett felül egyik a másikon és vált külön, egy pillanatnyi tűnékeny diadal erejéig, mielőtt visszaolvadt volna az egyvelegbe; csak néhány korty volt, de finom. Édes, csokoládés és aromás, ez a kívülállóknak soha nem készített kávé összekötötte a mama és Rosalia hét generáció óta Mosè-ban lakó családjának nőtagjait (...).
Évekkel később bátorkodtam elkérni a receptet. Már vékony ajkain ugyanazzal a derűs mosollyal a még mindig szép Rosalia nem mondott se igent, se nemet. Felsorolta a hét összetevőt, és elmondta, hogy a papkávé hosszadalmas készítési módot igényel: két napig kell gyűjteni hozzá a kávézaccot, aztán forralni, állni hagyni, majd újraforralni, utána meg "pihennie kell". Nem adta ide a receptet, de Mosè-ban tartózkodásom hátralevő idejében minden délelőtt hozott nekem egy kávéfőzőnyit. Recept, semmi. Lánya, Antonia évekkel később elmesélte, hogy anyja, noha falta a vallásos könyveket és folyóiratokat, nagyon ritkán írt; az összes receptjét fejből tudta, és attól tartott, nem tudná híven lejegyezni őket. Antonia és most már Chiara is ugyanúgy készítik, ahogyan ő. Mégis, az ő papkávéjuk, jóllehet kiváló, nem ugyanolyan - hiányzik belőle Rosalia varázslata."
(A papkávé neve onnan ered, hogy a vidéki birtokra kiszálló papnak mise után ezt az italt szolgálták fel Mosè-ban.)
Hozzávalók (a könyvbeli receptet írom le; én minden hozzávalót lefeleztem, így egy tejesbögrényi adagot kaptam):
3-4 adag zacc (3-4 személyes kávéfőzőből)
egy teáscsészényi maradék kávé
4-5 evőkanál őrölt kávé
bő 1 l víz
1 rúd fahéj
1 maroknyi szegfűszeg (kb. 40 darab) (csak szegfűborsom volt itthon)
4-5 evőkanál cukor
2 evőkanál kakaópor
1 csomag vaníliáscukor
A zaccot, az őrölt kávét, a csészényi kávét, a vizet, a fahéjat és a szegfűszeget összeöntjük és közepes lángon 15-20 percig főzzük, amíg a folyadék sötét és eléggé sűrű nem lesz.
A tűzről levéve legalább egy órán át állni hagyjuk, aztán leszűrjük, és a fahéjat, a szegfűszeget, valamint a zacc nagy részét kidobjuk.
Ugyanabban az edényben visszatesszük a tűzre a kávét, hozzáadjuk a vaníliáscukrot, a kakaóport és a cukrot, és közepes lángon kb. 10 percig főzzük. 5 perc forrás után megkóstoljuk, kell- e még hozzá kakaó vagy cukor. Jól elkeverjük és felszolgáljuk. (Újramelegíthető, ilyenkor mindig kavarjuk fel. Hűtőben egy hétig eláll.)
(Idézet Simonetta Agnello Hornby: Un filo d'olio (Egy vékony sugár olaj) című könyvéből. Megjelent kedvenc olasz kiadómnál, a Sellerio editore-nál Palermóban. A gyatra fordítást én követtem el.)
Kivülállóként olvasva nem gyatra fordításnak tűnik ám. ( Azért vélem mégis érteni szerénykedésedet, mert én is fordítottam már titokban német szövegeket, és ugyanígy éreztem.)
VálaszTörlésElőször azt hittem, te írtad, nagyon illenek hozzád az ilyen történetek.
És finom volt a kávé?
Marta, koszonom. Igazabol nyersforditasnak erzem, lett meg volna mit csiszolni rajta, de akkor sosem keszulok el a bejegyzessel.
VálaszTörlésAnnyira jol esik, amit irsz (marmint hogy illenek hozzam az ilyen tortenetek); imadom ezeket, es jo erzes, hogy szamodra a szemelyemhez kothetok. Ezert is koszonet!
Nem szoktam kavezni, de ezt persze megkostoltam. Finom, bar szokatlan; a buja fuszerezettsege nagyon illik az izzo sziciliai tajhoz. Hazi sziciliai szakertonk is letesztelte, neki nagyon izlett (meg is kerdezte az anyjatol, ismeri-e; hallott rola, de az o csaladjuk palermoi, a recept meg Del-Sziciliabol szarmazik, Agrigento kornyekerol).
Már hozzászoktam az írásaidhoz hogy ahogy elkezdem olvasni kb. 2-3 mondat után már érzem, hogy vagy idézet, vagy fordítás és akkor jön a valós történet! Ahogy a receptet olvastam eltudom kébzelni, hogy nagyon finom lehet a kávé márcsak a fűszerezéstől is, bár a zacc nem tudom milyen ízt ad neki de lehet hogy ettől sűrűbb,zamatosabb.
VálaszTörlésSzép, hangulatos történet.Nagyon szeretem olvasni ezeket. Írj még!
VálaszTörlésNagyon szép történet! Nagyon sokáig meg voltam győződve, hogy ez a te történeted :-) Szerintem is nagyon jó a fordítás, látom magam előtt a szicililai szalont a kévézó hölgyekkel :-) Szeretem a kávét, majd szerzek kávézaccot és ki is próbálom.
VálaszTörlésNagyon szepen koszonom, lanyok! Hihetetlenul jol esik, hogy kinezitek belolem, hogy kepes lennek ilyesmit irni. :) Zsuzsa, neked kulon koszonet a biztatasert, anelkul nem vagtam volna neki a forditasnak!
VálaszTörlésA szöveget én is élveztem, fel nem merült bennem, hogy nem "igazi" fordítás. Ez téged dicsér! Amikor az ember nézte a Csokoládé c. filmet, akkor merült fel benne, de jó volna azokat az elbolondított kávékat megkóstolni. Íme, egy recept!! Mostanában nekem is a kezembe került pár olasz családtörténet, szerettem őket. Számomra egy más és új világ.
VálaszTörlésa multkorinál tutira vettem, hogy igaz történet - aztán nagyot koppantam:) ennél csak azért nem gondoltam rá, mert idézőjelet használtál. jól áll neked ez a stílus - tuti megvenném a könyvedet...
VálaszTörlés