2011. május 3., kedd

Meze-féle mizé

A meze (vagy mezze) a mediterrán, közel-keleti, levantei konyhában ismeretes különböző fogások végeláthatatlan soraként. Gyakran krémes állagú, kenyérrel fogyasztható finomságok. Ír róla angolul a Wikipedia, magyarul pedig Váncsa István a Lakoma című könyvében.
"A libanoni család viszont vasárnaponként elvonul egy étterembe, mezzét rendel, és estig azt csipegeti. A tálak nem egyszerre jönnek, előbb zöldségek, saláta, paradicsom, uborka, zöldhagyma, zöldpaprika és zöldfűszerek, főképp menta, továbbá olajbogyó, földimogyoró és lupinmag(...)
Folytatásképp hideg ételek bukkannak fel az asztalon, aztán melegek, közben a gyerekek el-elmennek játszani, és lassan lemegy a nap." (49-50. o.)

Na valami ilyesfélével próbálkozom péntekre, azzal a kitétellel, hogy
a) nem tudom, pontosan hány személyre főzök, ez mindig csak a helyszínen derül ki Fernandónál;
b) korlátozott anyagi ráfordítással dolgozom;
c) időben pláne korlátozott vagyok, a kirakózás és a mesélés szüneteiben ténykedem.
Ergo nem lesz echte libanoni meze a végeredmény (már csak azért sem, mert a recepteket is vegyesen válogattam össze, több országból), csak meze-féle mizé; valami, amit a fenti kitételek lehetővé tesznek.

Ma reggel már elkészült a padlizsánkrém és a sült paprika. (Igen, már kedden nekifogtam a pénteki vacsorának, mert ezek az ételek simán kibírják addig a hűtőben, sőt összeérnek bennük az ízek.)


A padlizsánkrémet sokan ismerik; aki még nem próbálta, nyugodtan vágjon bele, egyszerűbb elkészíteni, mint gondolná az ember.
Öt padlizsánt odatettem egy nagy vaslábasban, semmit nem öntöttem alá, csak hagytam, hogy feketére süljenek (körbeforgattam, hogy mindenhol fekete legyen). Utána kanállal kikapartam a belsejét, robotgépben felaprítottam egy gerezd fokhagymát meg egy nagyobb lilahagymát, és azzal meg egy kis olívaolajjal, sóval, nagyon pici borssal összeturmixoltam.



A sült paprikához a paprikákat betettem az előbbi vaslábasba, ezeket is feketére sütögettem körben.



Utána egy zacskóba (ezúttal papírzacskó volt kéznél) betettem a paprikákat, hogy ledobják a héjukat. Ebből persze elillan a meleg, nem úgy, mint a műanyagból, de az meg állítólag méreganyagokat bocsát ki közben. Mindegy, a paprikák lehéjazása így sem volt gond, szépen le lehetett dörzsölni-csipegetni róluk. Ha lehet, ne nagyon szakítsuk ki a paprikákat (ez nekem nem mindig sikerült), vagy legalább egy tiszta tányér fölött húzzuk le a héjukat, mert a kicsorgó lé valódi ízkoncentrátum, valami felséges. Nekem legjobban egyébként akkor ízlik a sült paprika, ha a saját levén kívül semmit nem adok hozzá, de most készült rá egy kevés pác, hogy jobban ellepje az olívaolaj, mert akkor jobban eláll.


Kávéscsészényi olívaolajhoz (Tessa Kiros "Fried red peppers" nevű receptje nyomán, kicsit megvariálva azt) öntöttem vagy fél teáskanálnyi balzsamecetet, ezt öntöttem a feldarabolt paprikákra. A tál közepére helyeztem egy kicsit szétnyomott fokhagymagerezdet meg egy körömnyi rozmaringágat.

Most a hűtőben pihennek a tzatziki és egy édes paradicsomszósz mellett, várják a többi fogást.




6 megjegyzés:

  1. Hú de guszták! Mindet nagyon szeretem. A padlizsánkrémet is, a sült paprikát is, a zalzikit is... :)

    VálaszTörlés
  2. hát csatlakoznék... a padlizsánkrémet mi házi majoézzel készítjük, meg nagyon sok borssal... de a sült paprikát is ki fogjuk próbálni - ezt magában eszitek? (mondjuk pirítóssal elnyamognám), vagy húst adtok mellé?

    VálaszTörlés
  3. Nagyon guszták amit készítettél. A padlizsán krémet még nem kóstoltam, de a sült paprikát igen szeretjük mi is és nyáron sokat csinálok. A sült paprikát mikor a tűzhelyről leveszem hideg vízzel szoktam lehűteni és lehúzni a külső héját és zsírban sütjük jól át és kenyérrel nagyon finom!

    VálaszTörlés
  4. Duende, nagyon egy huron pendulunk :), hasonlo az izlesunk. Sargaturo, sult zold paradicsom (film es konyv), kamilla... es most a koleskasa-recepted is nagyon felcsigazott!

    Ujsagiro kedves, koszi, hogy leirtad a te verziodat is a padlizsankremhez. Hallottam mar majonezes valtozatot, egyszer majd ugy is kiprobaljuk. A sult paprikaban azt (is) szeretem, hogy szinte mindenhez megy (mondjuk meg desszertben nem probaltam, de ki tudja :). Ferjem nagy kenyerpusztito, o szokta csak ugy magaban kenyerrel is (piritossal nagyon jo otlet). Adhatod husok melle, feldobhatsz vele salatakat, sot en ugy is szoktam, hogy kulon csinalok egy kis paradicsomot (lehejazom es egy kis fuszerrel osszefozom, hasonloan mint az aprilisi Hetvegi mediterran menu cimu bejegyzesemnel), annak egy suru, de bovebb leve marad, es abba keverem a sult paprikadarabokat, es akkor ez egy vegetarianus feltet mondjuk hajdinara vagy bulgurra.

    Eva, koszonom szepen a kedves szavakat. De jo, hogy leirtad, te hogy csinalod; ki fogom probalni ezt a hideg vizes modszert (es a zsirtol biztosan nagyon jo izt kap!).

    VálaszTörlés
  5. Igen, ismerős. Felénk is mezesz-nek hívják és én is jó pár nappal egy nagyobb vendégfogadás előtt szoktam nekifogni. A padlizsánkrém az egyedüli, aminek jobban szeretem az erdélyi változatát, amikor csak hagymával és majonézzel keverem ki. A görög változat a majonéz nélküli és fokhagymás, ahogyan írod. Itt is egész du. elcsipegetik a mezeket, nem csoda, hogy mindenki szépen meghízik mire középkorú lesz..Ember legyen a talpán, aki ezeknek ellenáll!

    VálaszTörlés
  6. Sült paprika fetával?
    Padlizsán fokhagymával ÉS majonézzel?
    Piac?
    indulok... :)

    VálaszTörlés