Lujza mamának mindig jó kedve volt. Pedig volt baja bőven. Az egészsége gyenge lábakon állt, havonta tíz napra fürdőkúrára ment. A férje meg ritka zsémbes ember volt, nem is értette a környezetük, hogyan tudja a jókedélyű Lujza mama olyan mérhetetlen türelemmel viselni nehéz természetű párját. Ha Béla papa háborgott, Lujza mama sosem szállt vele vitába. Mindent ráhagyott, öblös hangján messzire zengett az "igen, szívem", közben rendíthetetlenül folytatta, ami miatt Béla papa éppen lamentált. Szegény embernek olyankor csak vörösödött a feje, de Lujza mamát nem lehetett se veszekedésre bírni, se kizökkenteni abból, amit éppen csinált. Béla papát végül gutaütés vitte el, s ezen senki nem is csodálkozott.
Lujza mama egészsége attól kezdve még ingatagabb lett, többet tartózkodott a fürdőkben, mint odahaza. Csak vidámságán nem fogott sem az idő, sem a betegség. 102 évet élt, halálos ágyán azt mondta:
- De kár, hogy éppen most, amikor már majdnem érik a málna... És fürdőbe is elmentem volna még egyszer...
Arra még jutott ideje, hogy a naplóját rám bízza. Nem akarom, hogy valaki eltüntesse, mondta. A boldog élet titka van benne.
Azóta már én is tudom, mi tartotta életben és vidámságban Lujza mamát egy évszázadon át. A fürdőkúrák. Az aztán testnek és léleknek gyógyír, főleg, ha úgy csinálják, ahogy Lujza mama tette. Valahányszor fürdőkúrára ment, a másik családjához utazott. Hallgatag párjához, aki sosem zsémbelt, és szőke kisfiához, aki ma már nagypapa. Találkoztam vele; mindketten hoztunk családi képeket, és hosszan beszéltünk Lujza mamáról, önfeledt nevetéséről.
(kép: www.fortepan.hu)
Gyönyörű! (Annyira ciki, hogy megkérdezem, de nem tudom eldönteni: ezt idézted valahonnan, vagy ez tényleg a te családod története, és te írtad?)
VálaszTörlésOrulok, hogy tetszett :) Egyaltalan nem ciki, amit kerdezel, es az kulon jo, ha eletszeru a tortenet. A fortepanon talalt foto ihlette a tortenetet, bar talalkoztam egyszer egy holggyel, aki hasonlokeppen viszonyult a ferje megjegyzeseihez, azt a reszt (az elso bekezdest) rola mintaztam. (Apro megjegyzes: az imaginarium cimke alatt a kitalalt torteneteket gyujtom ossze, a valos torteneteket csaladmesek cimen irom meg.) Meg egyszer koszi a hozzaszolasokat! :)
VálaszTörlésMikor először olvastam ezt a történetet én is azért nem tudtam hozzászólni, mert nem voltam benne biztos hogy miről is van szó? Most visszajöttem és mostmár tisztán látom a dolgot.Hasonló érzéseim voltak nekem is hogy megtörténhetett volna a mai világban is van ilyen.
VálaszTörlésAkár igaz, akár nem: a sztori tökéletes! Szeretem azokat az idős embereket, akik meg tudják őrizni a jókedvüket. Jó lenne így megöregedni! Jó lenne megérni.
VálaszTörlés