Egyszer volt, hol nem volt, a La Manche-csatorna túloldalán, de még Nottingham-en is egy kőhajításnyival túl, Derby városában élt egyszer egy Charles Hudson nevű lámpagyújtogató. Neki volt a legszebb munkája a világon: mást sem csinált, csak rendre fényt gyújtott mindenhol, ahol sötét volt.
Volt azonban valami, amit Charlie még a munkájánál is jobban szeretett: a postagalambjait. Talán azért is érdekelte ennyire a repülés, mert a lámpagyújtogatás közben is mindig az ég felé nézett - vagy azért lett lámpagyújtogató, mert így kedvére kémlelhette a sötét eget, ami oly ismerős volt a madarai számára... Nem is ez a fontos; inkább az, amit galambröptetéskor érzett.
- Igaz ugyan, hogy Derby munkásnegyedében élek a Brook utcában - mondta, - és innen nem könnyű felemelkedni, de amikor a galambjaimat szabadon engedem, olyan, mintha egy részem velük repülne fénylő szárnyakon.
Történt aztán 1913-ban, hogy galambversenyt hirdettek Olaszországban. Az olaszok földje messze van ám a Brook utcától, a nagy csatorna innenső oldalán, hegyeken-völgyeken túl; de még az országnak is a közepébe, Rómába kellett merészkedni a versenyhez.
- Felejtsd el, Charlie - mondták az ismerősök -, nehéz útvonal ez egy galambnak; ha elengeded, sosem látod többé.
Charlie úgy tett, mintha nem is hallaná. Font egy csinos kis kosarat (mert hogy szavamat ne feledjem, a kosárfonáshoz is értett ám), gyengéden belehelyezte féltett galambját, és elküldte a versenyre abba a Róma nevű távoli városba.
- Repülj, ahogy csak tudsz - mondta neki indulás előtt. - Váltsd valóra az álmomat!
Eljött a verseny napja. Hatalmas vihar tombolt, százával söpörte el a madarakat; nyomtalanul tűntek el örökre, mintha csak elköltöztek volna a szél birodalmába, Viharföldre.
- Mi szóltunk előre, Charlie - mondták az ismerősök -, igazán tudhatnád már, hogy mifelénk az álmok nem válnak valóra.
- Tudom - felelte Charlie, - de néha unok már a földön járni. Ilyenkor az ember két dolgot tehet: vagy kúszni tanul meg, vagy repülni. Én repülni szeretnék.
S erre aztán áldomást kellett inni, mert jól volt ez mondva.
A csöndes iddogálást egyszer csak egy kiáltás szakította félbe:
- Hazajött! Róma Királya hazajött! A tetődön ül!
Charlie remegő lábbal futott hazáig. A háztetőn ott burukkolt valóban Róma Királya.
- Jöjjön le felséged! - hívta Charlie. - Szállj le, kedvesem! Megcsináltad; valóra váltottad az álmomat!
S az ünneplő barátok gyűrűjében Charlie örömtől sugárzó arccal így szólt:
- Amikor a galambjaim repülnek, fénylő szárnyakon én is velük tartok.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKedves Katalin, szívből köszönöm a szép szavakat, és bocsáss meg, hogy nem tudtam hamarabb válaszolni. Nagyon örülök, hogy tetszett a történet, és elárulok egy titkot: akárhányszor hallgatom meg a dalt, mindig elérzékenyülök rajta. Köszönöm, hogy megoszthattam veled ezt az igaz mesét.
VálaszTörlésén hibám, elnézést (megijedtem, hogy valami olyat írtam, amire szándékosan nem reagálsz)
VálaszTörlésfashion choice for special brand design nice ring, family celebrations.
VálaszTörlésAnklet sometimes stunning piece of jewelry newborn ankle bracelet for a dramatic eye-catching look.
VálaszTörlés