Ez a csönd (hat) éve volt

Hogyan lehet bepótolni hat év eseményeinek a leírását? 

Sehogy. Meg sem próbálom, csak folytatom mostantól. (Azért lehet, hogy írok majd néhány visszatekintő bejegyzést is.) 

Hat éve ismerkedünk Szaúd-Arábiával, de ez az első itt töltött nyarunk. Nem tudtunk hazautazni a járványhelyzet miatt, így a nyári szünet a négy fal között telt. Napközben lehetetlen kimozdulni a hőség miatt (miközben ezt írom, 43 fok van odakint, de pár hete a 46 volt a jellemző). Korán sötétedik, egész évben este hat körül: akkor már meg lehet próbálkozni egy sétával, jó eséllyel már csak 38 fok körüli a hőmérséklet. Csak az a kérdés, mekkora a páratartalom, mert amikor mondjuk 70%, az olyan, mintha az ajtót kinyitva egyből egy szaunába lépnénk át. Az ablaküvegen megadóan csorog le a lecsapódó víz, mint monszun idején, csak hang nélkül. 

Március óta nagyrészt önkéntes karanténban vagyunk. Két hétre hivatalossá vált, amikor a férjem irodájában néhányan megbetegedtek. Hat hónapja kizárólag online vásárolunk, ez a heti élelmiszerbevásárlásra is vonatkozik. Visszasírjuk a régi szép időket, amikor a bevásárlást csak simán elpakoltuk a hűtőbe anélkül, hogy minden külső csomagolást lehámoztunk, minden egyes terméket átfóliáztunk vagy elmostunk volna. Húsvétkor 3 napra tojás nélkül maradtunk, mert pár hétig nem lehetett sehol kapni, ettől eltekintve nem volt fennakadás az ellátásban. Az iskola (a céges amerikai suliról van szó, ahová a lányaink járnak) márciusban bezárt, év végégig online oktatás folyt (a nagycsoportosnak előre felvett videókkal, az ötödikesnek élőben tartották a tanárok az órákat a neten). Júliusban volt 3 hét nyári suli, napi 3 órában tartottak kreatív foglalkozásokat a gyerekeknek, harminc-negyvenféle foglakozás közül választhattak. Tíz nap múlva kezdődik az új iskolaév, továbbra is távoktatásban. Egy hét múlva kiderül, ki lesz a tanáruk, kik lesznek az osztálytársak (minden évben új osztályokat alakítanak ki, és csak pár nappal évkezdés előtt derül ki, melyik tanárhoz kerültek). A gyerekeknek lelkileg nagyon megterhelő, hogy hónapok óta megszűnt mindenféle társas érintkezésük, így a nyári szünetben engedtük őket összejárni és játszani egy testvérpárral, akikkel pont egyidősek - a kockázat minimalizálásával mindketten társasághoz jutottak. 

Minket meg az tart mentálisan épen, hogy a férjem a kávéról tanul és pörkölőtanfolyamot végez, én pedig újra mesélek. Még a milánói (baggiói) időkben kezdtem meséket felolvasni olaszul, aztán januártól az egykori meditációs csoportunk vezetője, Elena nekiállt online mantraesteket tartani. Nem sokkal később egy srác improvizált sámánénekes esteket szervezett, harmadikként csatlakoztam hozzájuk a mesékkel. Az egykori baggiói mesecsoport tagjai is jöttek ismét meséket hallgatni, nagyon szép folytatólagosságot adva a felolvasásoknak, és sok új ismeretséget is kötöttem a meseesteknek hála. Aztán felkértek egy rendhagyó alkalomra is, ahol egy különleges kozmetikai szalon (á, dehogy, sokkal több annál, szellemi műhely és családi tűzhely) törzsközönségének olvashattam meséket - nagyon különleges élmény volt számomra is. A meseolvasás mellett meseközvetítéssel is foglalkozom, erről és egyéb mesés terveimről majd szépen apránként írok nektek - ha csak el nem tűnök újabb hat évre a következő bejegyzésig.