Advent első gyertyájára

Különleges adventünk van az idén; különlegesen szép, egészen feledhetetlen. A várakozás most új értelmet kapott, hiszen karácsonyra várjuk Idát. Közben pedig annyi ajándékot kaptunk az elmúlt hetekben, hogy az ünnep fénye már egy hónapja bennünk ragyog.

Elhagytuk szeretett Baggiónkat, a milánói városrészt, ahol a körülöttünk élők szeretete puha vattaként bélelte ki átmenetinek bizonyult fészkünket. Bár szomorúak voltak az elköszönés pillanatai, mégis tűzijátéknak tűnt a sok szeretetteljes megnyilvánulás és megható szó miatt, amit barátainktól kaptunk. Szívemben őrzöm örökké a tekinteteket és a szavakat, amikkel megajándékoztak. A férjemnek önként felajánlott segítséget a költözködéshez. A mesecsoportos hölgyek - immár barátnőim - írását, akvarelljét. Tiziana, a könyvesboltos (akinél mesélhettem) mesekönyv-ajándékát, "hogy a mesekutatás folytatódhasson". Claudio festményét a csónakról, amit a születésem évében festett egy kis szigeten, és amire emlékezett, hogy nekem az mennyire tetszik. A meditációs csoport búcsúvacsoráját, a csoportvezető testvéri szeretetét. A szomszédaink könnyeit-bánatát, amikor megtudták, hogy elmegyünk. A Baggióban töltött három évünket, melyben rémes és boldogságos időszak is volt. 

Amikor ma este meggyújtom a kicsivel az első adventi gyertyát a koszorún, amit idén először készítettünk együtt, hálát fogok érezni azért is, hogy most itthon lehetünk Magyarországon. Amiért második kislányunk itt fog megszületni. Amiért a nagyobbik kipróbálhatja a magyar ovit (amit összehasonlíthatatlanul jobban élvez és szeret, mint az olaszt). Amiért fürödhetünk a szűkebb és tágabb családunk szeretetében. Amiért a múlt héten egészségesen világra jött unokatesóm első kisfia. Amiért olyan szülésznőt találtam, amilyet szerettem volna. Amiért csodás napsütés dédelgetett ma minket, amíg a kertben kislányommal növényeket gyűjtöttünk a koszorúhoz.

S kaptunk még egy régóta, hőn óhajtott ajándékot a bőkezű sorstól. Kiderült végre, mi van a kanyaron túl, és lám, az lapult mögötte, amit legmerészebb álmainkban kértünk. Egy új kaland vár ránk, ami közelebb visz végre bennünket ahhoz a házhoz ott az erdő közelében. Férjem új  munkája révén hamarosan utazunk: Szaúd-Arábiában töltjük a következő időszakot. A világjáró család újabb élményeiről olvashattok majd; reméljük, ott is otthonra találunk. 

Mindenkinek szép adventet, boldogságos ünnepvárást és sok megköszönnivalót kívánok szeretettel.