Nap és Hold

Két gyönyörű lánykám van, a Nap és a Hold. Tudom, a Nap általában a férfi energia szimbóluma, de annyira illik Sarára, miközben ő maga nagyon is nőies. Nagyon Oroszlán; benne lapul a bújós cica is, de leginkább állandóan marásra kész vaskörmeit mutogatja. Nap-erejének nem ura még, így gyakran felperzseli a mezőket, de bízom benne, amikor az értelme is megjön hozzá, valami nagyon fontos és igaz dolog megvalósítására fogja használni ezt a nagy akaratot, ami neki adatott. Ereje előtt máris szinte hajolni kényszerül az ember, fába kell kapaszkodnunk, mint szélviharban, ha talpon akarunk maradni előtte.

A télen született Ida sokkal ezüstösebb, sokkal finomabb. Ő a Hold. Nyugodt, zavartalan, csöndes. Fénye anélkül ölel körül bennünket, hogy elvakítana. Biztos vagyok benne, hogy titkokat rejt; finomra hangolt, misztikus, ősi, maga a női energia.

S ha én szültem a Napot és a Holdat, akkor maga vagyok az Éganya; az egyiptomi Nut vagyok. De én vagyok a Földanya is, testemmel táplálom gyermekemet. Isteni vagyok és fenséges a Jóisten kegyelméből. Testem gyönyörű. Hasam domború, mert gyermekek lakták. Méhem áldott, mert fogant, kihordott, szült, izmainak működése maga a tökély. Mellemnek dicsőség és hála, mert emlékszik az előző szoptatásra, s újra munkába állt. Szívemben tulipánok fakadnak, homlokomon csillagkoszorú. A legnagyobb istennő vagyok; a nevem Anya.