Sara la Kali

Május 24. az úton levők, a nomádok, a vándorok ünnepe Dél-Franciaországban. Camargue-ben, a Saintes Maries de la Mer nevű kisvárosban zajlik a romák hagyományos zarándoklata, ahová egész Európából érkeznek résztvevők. Ez a város a központja Sara la Kali-nak, a Fekete Sara kultuszának.

Sara kilétéről több legenda is kering, de valamennyiben összefűződik a sorsa a két Máriáéval, akikről a kisváros kapta a nevét. Sőt, egyes legendákban egyenesen három Máriáról van szó.

A hagyomány szerint Jézus keresztre feszítésénél jelen volt, majd feltámadását is elsőként észlelte Mária Magdolna, Mária Salome és Mária Kleofás. Ezt követően a három Mária (vagy csak a két utóbbi, akik valószínűleg Jézus nagynénjei voltak) tengerre szállt, hogy Egyiptomba, Alexandriába menjen, de Dél-Franciaországban értek partot.

A kép már eddig sem könnyen követhető (próbálja meg valaki a bibliai rokoni szálakat pontosan feltérképezni), de Sara eredete aztán végképp a homályba vész. Talán Mária Kleofás egyiptomi szolgálója volt, más források szerint Rajna-parti nemes vagy egyenesen törzsfő, akinek látomása volt arról, hogy eljönnek majd hozzá a szentek, aki jelen voltak Jézus halálánál, és segítenie kell nekik. Van olyan legenda is, amely szerint ő is a Máriákkal együtt menekülve érkezett, egy 1521-es könyvben pedig jótékony nőként tűnik fel, aki alamizsna gyűjtésével, kéregetéssel próbált másokon segíteni; innen ered az a hiedelem, hogy ő maga is roma volt. Újabb feltételezések szerint az indiai Durga isten kultuszát ültették át a romák keresztény keretek közé; ezt a párhuzamot támasztaná alá a két figura (Durga és Sara) fekete arca és a tény, hogy mindkettő szobrát a vízbe merítik az adott ünnep során, továbbá hogy Durgát Kali néven is tisztelik. Sara la Kali alakja Paulo Coelho A portobello-i boszorkány című könyvében is felbukkan.

Május 24-én Sara fekete szobra ünnepi ruhát kap, a hívők díszes palástokkal halmozzák el, majd másnap a körmenet keretében levonulnak a tengerhez a két Mária és Sara szobrával (a Máriákat a provanszálok viszik, Sarát a romák), és ez utóbbit megfürdetik a tengerben. Az ünnepséget napokig tartó zenélés és tánc övezi.



(kép: Josep Rivera, http://www.flickr.com/photos/joseprivera/3560213741)

Még csak álmodoztunk arról, hogy egyszer talán lesz egy kislányunk, de a nevét jóelőre eldöntöttük. Már túl voltam a terhesség felén, amikor - máig sem értjük, hogyan - egyszer csak egyikünknek sem tetszett többé a kiválasztott név. Kínlódtunk egy ideig, mi legyen helyette, aztán egyik nap a férjem előállt egy javaslattal, szinte félve, mert akkoriban volt a környezetünkben egy ilyen nevű illető, akitől mindkettőnket a hideg rázott. Ezek után biztosan nem számított rá, hogy azonnal rábólintok az ötletére. Néhány hetes volt a kicsi, amikor olvastam a Sara-kultuszról; döbbenet fogott el egy pillanatra, aztán nevethetnékem támadt. Olasz apa, magyar anya Írországban született gyermeke, jövőbeni utazások és költözések alanya - hát lehet az véletlen, hogy tudtunkon kívül az úton levők védőszentjéről neveztük el a lányunkat?