Jamie a konyhámban

Megint elmaradt egy-két beszámoló, de ami késik ugyebár... Ma viszont Jamie Oliver betört a konyhámba. 

Kolbászos krumplilevest készültem főzni ebédre, és jött  a kicsi, aki imád a konyhában sürgölődni, hogy hadd segítsen. 

- Anya, játsszunk Jamie Oliverest, azt úgyis szereted! (Merthogy a múltkor megnéztünk egy részt együtt a Jamie vidéki konyhájából, a paradicsomosat.)

Elmart egy fokhagymagerezdet, meg egy kést (amitől enyhén megremegett a térdem, mert még sosem vágott semmit, de mindent el kell kezdeni egyszer). Kettévágta a vágódeszkán a fokhagymát, és olyan sikerélménye lett, hogy meg sem álmodtam volna. Szárnyalt a boldogságtól. Folytatta az aprítást, és közben profi módon kommentálta, amit csinált, ahogyan azt Jamie-től látta.

- A hagymát összevágjuk apró darabokra. 22 óra után betesszük a fazékba. (Slow food lesz ez, meglátjátok!) A fokhagyma tormából készül. A torma nem tudjuk, miből készül.

Egyszer csak a fokhagyma leve kicsit a szemébe spriccelt. Kimostuk, visszament aprítani, és ugyanolyan szakszerűen mondta tovább:

- Ez egy olyan hagyma, ami a szemünkbe spriccel.

Egy fix nézője már biztosan van...