A lampedusai polgármester levele

kép innen

kép innen

kép innen

kép innen 

a képek forrása a Google képkeresője

"Lampedusa és Linosa szigetének új polgármestere vagyok. 2012 májusában választottak meg, november 3-áig már 21 holttestet adtak át nekem. Olyan emberekét, akik a tengerbe fulladtak, miközben megpróbáltak eljutni Lampedusára. Számomra ez elviselhetetlen. Lampedusa számára hatalmas, fájdalmas teher.

Segítséget kellett kérnünk a tartomány polgármestereitől, hogy méltó módon eltemethessük az utolsó 11 holttestet, mert városunkban nem volt több sírhely. Létesítünk majd újabbakat, de kérdem én: mekkora legyen a szigetem temetője?

Nem tudom felfogni, hogyan tekinthető normálisnak egy hasonló tragédia, hogyan lehet nap mint nap tudomást sem venni arról, hogy például 11 személy, köztük 8 fiatal nő és egy 11, valamint egy 13 éves fiú együtt vesszenek oda, mint múlt szombaton, egy olyan utazás alatt, mely számukra egy új élet kezdetét jelentette volna. 76 személyt sikerült kimenteni, de 115-en voltak, s a halottak száma mindig bőven meghaladja azon testek számát, melyeket a tenger visszaad.

Felháborít, hogy szemmel láthatóan mindenki hozzászokott ehhez a helyzethez. Megbotránkozom Európa csöndjén, azén az Európáén, mely éppen most kapta meg a Nobel-békedíjat, és amely hallgat egy olyan tragédia láttán, mely számai alapján igazi háború. Egyre inkább meg vagyok győződve arról, hogy az európai bevándorlási politika az emberi életeknek ezen adóját a beáramlás csökkentéséhez használja eszközül, ha nem egyenesen elrettentésként alkalmazza. De ha ezeknek az emberek a bárkán való útrakelés máig az egyetlen reményük, úgy vélem, hogy haláluk a tengeren Európa szégyene és becstelensége. A történelemnek ezen a szomorú lapján, melyet mind együtt írunk, az egyetlen dolog, ami büszkeségre ad okot, azoknak az olaszoknak a mindennapi helytállása, akik Lampedusától 140 mérföldnyire mentik az emberi életeket, miközben azok, akik mindössze 30 mérföldnyire voltak a múlt szombati hajótöréstől, és a bajba jutottak segítségére kellett volna sietniük gyors járőrhajóikon, melyeket előző kormányunk ajándékozott Kadhafinak, tudomást sem vettek a segítségkérésről. E járőrhajókat viszont sikeresen használják halászbárkáink elfogására, akkor is, ha azok líbiai vizeken kívül halásznak.

Mindenkinek tudnia kell, hogy Lampedusa az, lakóival, valamint a segítségnyújtásra és a befogadásra tett erőfeszítéseivel, aki emberi mivoltukhoz méltóan bánik a bajbajutottakkal, és aki méltóságot ad hazánknak és egész Európának.

Tehát, ha ezek a halottak csak a mieink, akkor minden egyes vízbe fúlt után hivatalos részvétnyilvánítást akarok. Mintha fehér lenne a bőre, mintha egy olasz fulladt volna vízbe a nyári szabadságán."