Ma kezdtem a diétás menükészítést Miguelnél. A jövő heti menühöz épp Duendénél keresgéltem ötleteket, mikor az O sole mio-ra bukkantam (már nem először, mert visszajáró vagyok nála). Ettől olyan nyári hangulatom lett (holott nálunk épp zuhog, lassan már két hete csaknem egyfolytában), hogy elővadásztam a tavaly nyári képeket. És ugyan épp Nápolyból hajóztunk le Palermóba, de most mégis a toszkánai képeknél időztem.
Ha valahová kirándulni, utazni készülünk, férjem gyakran megbíz azzal, hogy találjam ki, hova menjünk. Én meg néha hirtelen felindulásból választok. Toszkána esetében ez úgy történt, hogy nem tudtunk ott sok időt eltölteni, mert igazából csak egy éjszakai pihenő erejéig akartunk ott megállni. Ugyanis nem tudom, említettem-e már, de a férjem nem ül repülőre, így autóval mentünk vakációzni Milánóból Palermóba és vissza. (Ettől csak a nászutunk volt jobb: autóval Magyarországról le Palermóba, majd 4 nap múlva Palermóból szintén autóval fel Írországba. Na, akkor mondtam azt, hogy soha többé nem ülök kocsiba. Még nem sikerült betartanom...)
Tehát semmi értelme nem volt Sienát vagy valami más igazán híres helyet célba venni, mert egy-két óra alatt úgysem láttunk volna belőle semmit, csak a szívünk fájt volna. Tehát elővettem a térképet, és elkezdtem olvasgatni a helységneveket. Első olvasásra beleszerettem Monterotondo Marittimo nevébe; egy helyet, amit úgy hívnak, hogy Tengermenti Kerekhegy, azt nekem látnom kell. Így aztán ott aludtunk egy vidéki vendégházban, a semmi közepén, igazi csöndes, csillagos éjszakában. De előtte még kirándultunk egyet a Biancane természeti parkban, ahol geotermikus jelenségek figyelhetők meg. Mert ahova én beteszem a lábam, ott minimum gejzír tör fel...
A háziak kutyája, Ida azóta családtag lett; a kicsi úgy kétnaponta Idának hívatja magát (amikor éppen nem Kevin a gumimacikból, vagy valamelyik törp, esetleg egy kutya vagy aranypatkós lovacska...)
A helyi templom ablakához lapulva hallgattam ezt a dalt. A képminőség ugyan élvezhetetlen, de ha ott akartok lenni egy pillanatra, behunyt szemmel hallgassátok az alábbi videót.
Várom a napfényes tavaszi időt...
Ó, most olvasom csak... :)
VálaszTörlés