Húsvétra

Elkészült a húsvéti ünnepi asztal, bár az ételek még nem sorjáznak rajta. Holnap megyünk bárányt sütni Fernandóhoz, hétfőn pedig piknikezni készülünk a barátokkal. Azért a sárga túró már elkészült...

Hálával tölt el az asztalkánk látványa. Hálás vagyok a számtalan szépségért, szerencséért, apró csodáért, ami átszövi a napjainkat. 

A fahéj illatáért, ami visszaröpít nagymamám konyhájába, a fogantyús üvegfiókocskában lapuló fűszeres zacskók közé, és érzem fejemen az üvegfiók koppanását, amikor olyan közel nyomakodtam a csodákat rejtő rekeszhez, hogy azt kihúzva nagymamám homlokon vágott vele. Hálás azért, mert olyan nagymamám volt, akire így lehet emlékezni.

Hálás vagyok a megszentelt olajágért, amit virágvasárnapon hoztunk a kicsivel a nagytemplom elől. A kistemplom aznap üresen kongott, és az orgonista, aki a szomszédunkban lakik, beinvitált minket. Csak mi hárman voltunk odabent, és csak nekünk játszott aznap délelőtt. A kicsi még táncra is perdült. Kipróbálhatta az orgonát, belefújhatott egy orgonasípba. Aztán Pierangelo beültetett minket az orgonába, úgy játszott; fejünk felett, fülünk mellett szóltak a sípok.

Hála tölt el a hímzett idézetért, amelynek léte maga egy csoda. Köszönöm, hogy a mi otthonunkat boldogíthatja.

Hálát adok a pitypangokért, amiket a kicsi szedett tegnap a parkban, és ami megmutatta neki a feltámadás csodáját. Az asztalon hagyott virágok szinte azonnal elhervadtak, aztán este vízbe raktuk őket, s ma reggel ujjongva mutatta Sara, hogy feléledtek. 

Hálát adok a kicsiért, hogy vele lehetünk nap mint nap. Bár néha elfeledkezem arról, mekkora csoda él mellettem, és fáradt vagyok meg morcos meg mást csinálnék, ő addig tündököl, míg fel nem nyílik végre a szemem.  

Hála a családért, a rokonokért, a szerettekért, közel és távol. Azért, hogy van kivel megosztanom az ünnepet. Azért, hogy kerül az asztalra túró is, bárány is, és van asztalom is, amire kerülhet. Nehéz időkben mégis gazdagon, hálatelt szívvel kívánok áldott ünnepet mindnyájatoknak.