2011. július 5., kedd

Amikor Piazzolla találkozott Nadia Boulanger-val




Az angol nyelvű Wikipédián olvasható az alábbi részlet Astor Piazzolla Emlékirataiból. Sajnos a magyar nyelvű szócikknél nem idézik, ezért saját igénytelen nyersfordításomban osztom meg veletek mai olvasmányélményemet egy sorsfordító pillanatról:

"Amikor találkoztam vele, megmutattam neki több kilónyi szimfóniámat és szonátámat. Nekiállt átnézni őket, majd egyszer csak ez a szörnyű mondat hagyta el a száját:
- Nagyon jól vannak megírva.
És megállt, nagy, focilabda-kerek szünetet tartva. Hosszúra nyúlt idő után azt mondta:
- Itt olyan, mint Sztravinszkij, mint Bartók, mint Ravel, de tudja, mi a helyzet? Nem találom benne Piazzollát.
És nekiállt felderíteni a magánéletemet: mit csinálok, mit játszom és mit nem, egyedül élek vagy valakivel, esetleg házas vagyok-e; olyan volt, mint egy FBI-ügynök! És nagyon szégyelltem bevallani neki, hogy tangót játszom. Végül azt mondtam:
- Egy éjszakai mulatóban zenélek.
Nem akartam kabarét mondani. Mire ő így felelt:
- Éjszakai mulató, mais oui, de hiszen az kabaré, nem igaz?
- De - feleltem, és arra gondoltam, én ezt a nőt fejbevágom egy rádióval... Nem nagyon lehetett hazudni neki.

Ő tovább kérdezősködött:
- Azt mondta, nem zongorista. Akkor milyen hangszeren játszik?
Persze nem akartam megmondani, hogy bandoneónon játszom, mert azt gondoltam, kihajít a negyedikről. Végül mégis bevallottam, és megkért, játsszak néhány ütemet valamelyik tangómból. Akkor hirtelen tágra nyílt szemmel megragadta a kezem, és így szólt:
- Maga idióta, hát ez Piazzolla!"
Akkor aztán fogtam az összes kompozíciómat, tíz évet az életemből, és az egészet kihajítottam a fenébe két másodperc alatt."

2 megjegyzés:

  1. Szeretem ahogy fordítasz! Köszönöm a megosztást :-)

    VálaszTörlés
  2. Szép régi történet. A tanulság mai.

    VálaszTörlés