A múltkori kávés bejegyzés után arra gondoltam, bemutatom nektek a nápolyi kávéfőzőnket, hátha nem mindenki ismeri ezt a típust. Lényegében egy fordított kotyogós, és a férjem nagyon szereti. Azt is tudom, miért: mert színt visz a hétköznapokba. A gázlángra úgy kell feltenni, hogy se ne billenjen le, se ne legyen túl középen, mert akkor leég a műanyag füle, és egy nap alatt sem lehet kiszellőztetni a bűzt a lakásból (vajon honnan tudom?). Mindezen segítene valószínűleg egy lángelosztó gyűrű, de akkor hova lenne a mindennapok izgalma?
felülre kerül a kávé, alulra a víz
További szépsége a dolognak, hogy amikor a víz felforrt, egy hirtelen mozdulattal az egészet a feje tetejére kell állítani anélkül, hogy 1) megégetném rajta az ujjamat, mert hiába a konyharuha, a füle olyan pici, hogy alig tudom megfogni 2) középen szétnyílna az egész, és kiömlene a forró víz.
Ha szerencsésen megfordítottuk a szörnyet, akkor már csak meg kell várni, amíg a forró víz szépen átszűrődik a kávén, ami pont annyi időbe telik, amennyi alatt elkéshetünk a munkahelyünkről. Persze az olaszok éppen így szeretik...
*
Nápolyról és az ottani életérzésről kedvenc vígjátékunk a Benvenuti al Sud ("Isten hozott délen"). A Milánó melletti postaigazgatót büntetésből Milánó helyett Nápoly mellé helyezik át. Persze a hely iránt érzett kezdeti gyűlölete idővel szerelembe csap át. A film kulcsmondata: "Amikor egy idegen délre jön, kétszer sír: amikor megérkezik, és amikor elmegy..."
Milyen igaz...
Nekünk hasonló van, kinézetre, de máshogy működik.
VálaszTörlésA török kávé is hasonlóan készül, nem? Milyen kávé lesz belőle (sűrűbb, mint a presszó, vagy inkább a hosszú kávéra hasonlít...)? A filmet meg kell néznem mindenképpen!
VálaszTörlésIzgalmas reggeli elfoglaltság!
VálaszTörlés"Asszem", nem szeretem ennyire a kávét... ;-)
Mindenféle kávés bejegyzésért, és magát a kávéért is odavagyok.
VálaszTörléssorjában:
VálaszTörlés1. megtáncoltattál - az olaszok tudnak élni
2. megnevettettél - a déliek úgy tűnik méginkább
3. megyek főzök egy kávét - nem a papnak és nem fogom felfordítani a kotyogót, de azért úgy képzelem :)
Nagy kávés vagyok, és volt egy jó kávégépem - ami egy hónapja elromlott, a szerelő túszul ejtette, és nem ad róla semmi hírt. Azóta figyelem, ki milyen kávéfőzővel operál... ilyet még nem láttam:))
VálaszTörlésZsofi, orulok, hogy hasonlo a kavefozonk, meg hogy jarsz hozzam olvasgatni. :)
VálaszTörlésZsuzsa, ebbol inkabb hosszu kave lesz (amennyire en ertek hozza). A filmet mindenkeppen nezd meg, nagyon jo, bar egy francia film remake-je, de igazi orult olaszosra sikerult megcsinalni.
Thea, en egyaltalan nem kavezom, csak fozom...:)))
Marta, a kave illatert-izeert en is odaig vagyok, megis teaivo vagyok. A kave nekem a nagypapamat idezi. Amiert meg odaig vagyok, azok az irasaid...
Erzso, sorjaban orultem mindennek :). Tancolj, nevess es kavezz sokat (na jo, ez utobbit mertekkel, de az elso kettoben ne fogd vissza magad)!
Maimoni, orulok, hogy valami ujat tudtam mutatni, es koszontelek itt! :)
És ezt a szörnyet még nem nyírtad ki??! Annyival jobb kávét főz?
VálaszTörlésRossz szemszögböl közelítettem meg a történetedet. Igazad van, az ehez hasonló színes-illatos szertartások színesítik meg az életünket. Még ha múltat is idéz, pláne...
VálaszTörlésNekem az egyik koli társam vajdasági volt, és vele ittunk sokszor olyan zaccos kávét. Nem volt semmi, néha még eszembe jut. Mi mostanság a tchibo kávézóba járunk a csajokkal, tök jó, hogy felfedeztük. Nézz körül te is a facebook oldalukon, tök jó dolgok vannak http://www.facebook.com/tchibomagyarorszag
VálaszTörlés