Kenyérmesék IV. - Pane cunzatu

Néha megkívánok egy kis olajos kenyeret. Csak egy percre teszem be a pirítóba a kenyeret, hogy átmelegedjen, a széle meg éppen csak ropogóssá váljon. Akkor meglocsolom olívaolajjal, megsózom, morzsolok rá bőven szurokfüvet (oregánót). Hagyományos szicíliai (paraszt)étel, mondjuk a mi zsíros kenyerünk megfelelője. A neve hellyel-közzel borított vagy takart kenyeret jelent (cunzare szicíliaiul: takarni, leteríteni, megteríteni, elkészíteni stb.).

Valahányszor ilyet eszem, Szicília közepén találom magam abban az ennai iskolában. A foglalkozás szünetében a tanárnők a folyosón állva pane cunzatuval kedveskedtek nekünk, kis helyi kóstoló, mondták, egyszerű kis semmiség, szegényes étel. A kenyér még meleg volt, és jobb szót nem találok rá: rusztikus. Egyszerű kis ízözön. A pillanatot visszahozza minden egyes alkalom, amikor ilyet eszem; mintha megint ott állnék, háttal az osztályteremnek, az ablakon át a tájra látok, zöld dombok, ezek szerint nem nyár volt, nyáron minden sárga arrafelé, a füvet kiperzseli a nap, de a tavasz olyan zöld, hogy mindig Írországba képzeltem magam.

Ennáról és a pane cunzaturól a román kislány jut még eszembe. A tanárnők megkérdeztek, nem tudnék-e pár szót váltani a kislánnyal; nemrég költözött ide, honvágya van még, jól esne neki hazai szót hallani. Addigra már megszoktam, hogy arrafelé nehezen különböztetik meg országunkat a környezőktől, azt pláne nem tudják, milyen nyelvet beszélünk mi, magyarok. (Saját főnököm bő egy évig mutatott be lelkesen lépten-nyomon, mint román önkéntest, bár jeleztem többször, hogy magyar vagyok; csak akkor szokott le róla, mikor a helyzettel némileg ismerősebb kollégáim szóltak neki, nem biztos, hogy én örülök e tiszteletbeli állampolgárságnak.) Ott Ennában nagyon sajnáltam, hogy egy szót sem tudok románul; annyit bírtam kinyögni, hogy carioca, ami talán filctollat jelent, ha ugyan nem a márkája volt ez a filctollnak, ami felködlött lelki szemeim előtt úgy a '80-as évek végéről. A román kislánynak ez is elég volt; rögtön mondta magyarul bűbájos mosoly kísértében, hogy jó napot, meg még vagy fél tucat szót. Hátrányom tudata nyomasztó volt.

Ilyesmik jutnak eszembe egy szelet olajos kenyérről.