Az utóbbi pár hónapban nagyon ritkán írogattam. Nem volt életem legjobb időszaka, nem nagyon volt nekem kedvem blogot írni. Remélem, okkal írok minderről múlt időben.
A profilomnál ez olvasható: "Most épp otthont keresünk." Így van ez már jó ideje, de végre kiderülni látszik, merre is keressük azt az otthont. Nagyon vágytunk a Pilisbe, az sajnos nem jött össze. Ha minden úgy folytatódik, ahogy most megindulni látszik, akkor az ünnepek után Milánó környékén kezdhetünk neki az otthonunk megteremtésének. Tudjátok: egyik szemem sír... Jó lett volna Magyarországon maradni. Remélem, azért nem felejti el a kislányom a magyar nyelvet, amit mostanra gyönyörűen beszél, és sikerül átadnom neki valamit a kultúránkból is. Majd jövök tippekért Kriszhez, Mártához.
Talán most jött el az a pillanat is, hogy bemásoljam azt a Kányádi-verset, amelyikből a blogom címét kölcsönöztem:
Előhang
vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ez a vers, ebből is a "meggyötörten is gyönyörű" sor a legszebb a világon...nagyon nehéz úgy megőrizni a magyar nyelvet ahogy szeretném, szóval nem is lehet, jól biztatlak látod. :) Biztosan szép lesz az új otthon (is), mindenütt és mindenképpen lehet boldognak lenni (még boldogtalanul is :)...Örülök hogy újra itt vagy, ez onnan is látszik, hogy már rég költögetnem kellene a gyerekeket és ehelyett itt ülök.
VálaszTörlésMár aggódtam...nem tudtam merre vagy. Pilis gyönyörű, de azt gondolom hogy Milánó is. És tudod: ahol a szíved ott az otthonod. Persze ez nem olyan egyszerű, de sok igazság van benne. A családod a szíved. Biztosan boldogok lesztek. Anyám halála és az építkezés elvette az energiámat az olasz tanulástól, de a rövidtávű terveimben benne van. (újra) Készülök egy naaaagy olasz körűtra. Egyszer. Talán még meg is látogatlak:-))
VálaszTörlésBiztos nem lesz könnyű. De a Pilisben sem lett volna, gondolom, másért. Akkor is tetszik a bátorság, ahogy életed színtereit át tudod tenni egyik helyről a másikra. Írj nekünk erről is, és életetek alakulásáról. Tudod, ez már nem úgy van, hogy lemegyek a térképről, és nem törődök azokkal, akik olvasnak...
VálaszTörlésNem lehet egyszerű... Nekem a húgom él külföldön, Így csak az itthon maradók érzéseit tudom. Az sem könnyű. De szerencsére ma már nincsenek távolságok, főleg Európán belül.
VálaszTörlésLégy szíves írj majd nekünk az új otthonodból is :)
Minden jót kívánok!
Lombardia klassz hely, a legemlékezetesebb kulináris élményeim, klassz kirándulások oda kötnek és pár jóbarát is, egy akkora városba, mint Milánó mégsem költöznék. Sok boldogságot kívánok az olasz életetekhez!
VálaszTörlésAnnyira jól esett, hogy írtatok, és persze amiket írtatok! Túl sokféle érzés kavarog most bennem, egyik pillanatban madarat lehetne velem fogatni, hogy végre újra hármasban fogunk élni (bő másfél éve legjobb esetben is csak havonta egyszer találkozunk a férjemmel, ezt már nem bírtuk volna sokáig), máskor meg azon emésztem magam, mit veszítünk. Néha előre örülök a közelgő felfedezéseknek (Zsuzsa, itt a magyarázat a színtérváltásra :), máskor meg pont az itthon maradókra gondolok, ahogy Annás, te is írod. Az biztos, hogy nagyon meghatott, hogy biztattok (igen, te is, Márta:), és hogy megajándékoztok a figyelmetekkel; azt hiszem, ez tényleg a legszebb, amit barátnők adhatnak egymásnak. S bár bevallom, nem hittem, hogy barátokra lelhetek ismeretlenül is, most mégis nagyon közel érezlek benneteket magamhoz. Köszönöm nektek, és remélem, elkísértek Olaszországba - akár a valóságban is, amint lesz hol vendégül látnunk benneteket (Csilla, készülj! :) Ja, és Krisztallit, lehetőség szerint mi sem szeretnénk konkrétan Milánóba beköltözni, én kisebb helyeken érzem jól magam, ahol legalább arcról ismer mondjuk a hentes, azonkívül pedig botrányosan rosszul tájékozódom, úgyhogy nem való nekem a nagyváros. :)
VálaszTörlés