Egy viszonylag új blog életében nagy pillanat az, amikor az első (vagy egyetlen) díj megérkezik. Ezért számomra is meglepő, hogy tulajdonképpen mégsem szeretném én ezt a díjat. Pedig tényleg nagyon örülök neki, de amikor valami úgy kezdődik, hogy "ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül", attól nekem rögtön ellenvetésem támad. Persze tudom én, hogy az igazi problémát nem az jelenti az életben, hogy közzé kellene tennem a blogomon például a cipőméretemet, bár nem tudom, mennyiben képezi ez szerves részét a rólam alkotott benyomásnak.
Hogy rövidre fogjam: úgy gondoltam, amellett, hogy tényleg hálásan köszönöm Terikének, hogy kitüntetett a figyelmével, a fenti díj elfogadása helyett inkább új díjat alapítok (szabad ilyet?). Az új díj neve "Szebbé teszed a világot!", szabály pedig egy darab sem fűződik hozzá. Inkább afféle üdvözlet bloggerek között. Annyi embernek adható tovább, amennyinek csak akarjuk, vagy akár senkinek. Nem muszáj kitenni a blogon a díj képét. Nem kell kötelezően megválaszolni kérdéseket, de ha valaki szívesen leírja bármilyen jellegű gondolatát a díj kapcsán, azzal csak gazdagodunk mindannyian. Én még nem sok olyan bloggal találkoztam, ami ne lett volna méltó az olvasásra (ez a bloglistámon is látszik, mert lassan a végtelenbe nyúlik), úgyhogy szívem szerint minden bloggernek megítélném ezt a díjat. Hiszen ahogy a kép is mutatja: apró kis cseresznyevirágok vagyunk, és együtt ilyen hatalmas, gyönyörű fát alkotunk.
Hogy rajtam kívül másnak is legyen esélye adományozni ezt a díjat, én az alábbi fantasztikus bloggereknél indítom el, akiknek rengeteg szép élményt köszönhetek:
nemisbéka (Domestic Goddess)
Cserke (Mixed pickles)
Annás (Annás kertje)
Marcsi (Limara péksége)
Mamma (Dalla cucina per te)
Hendimédi (Hendimédi - a nemez csodái)
Mammka (Mammka kuckója)
Ilda (Csuhéba zárt kis világ)
Nika (welcome to nikaaland)
Enikő (The secret garden)
Kata (katafoltok)
Írisz (Artista blog)
fércművek
Terike (Szánter blogja)
bodzazsuzsa (Egy csepp falusi élet)
krisz (Szivárvány-varázslatok)
Köszi! :)
VálaszTörlésHasonló okokból egyszer én is alapítottam egy díjat, de csak egy ember vitte tovább. :)
Már az is valami:). Én jó szívvel adtam, aztán ha ennyi volt, az sem baj:).
VálaszTörlésSzia!Amikor megláttam az üzeneteim között a tiedet a díjjal,ez volt az első reagálásom: jaj!:)
VálaszTörlésAztán most elolvastam a te bejegyzésedet és megkönnyebbültem.:)
Köszönöm szépen!Szeretek hozzád járni, ide,olvasni téged!
Szeretettel: Mammka
Szívemből beszéltél!:) Őszintén szólva én sem szeretem az ilyen díjakat, hasonló okokból, de nem mertem megírni, mert nem akartam senkit sem megbántani. Nekem a legnagyobb elismerés, hogy ilyen sokan jönnek nap mint nap után hozzám, ennél nem is kell több. A cipőméretemtől meg nem hiszem, hogy gazdagabb lesz az olvasó..:))
VálaszTörlésA szebbé teszed a világot díjat viszont szeretettel köszönöm!
Köszönöm itt is! Ezzel az "ellenvetés nélkül" dologgal én is nehezen békültem ki, de nem szerettem volna megbántani azokat az embereket, akik kedvességből, szeretettel adták a díjat, úgyhogy megírtam a cipőméretemet... Jobban szeretem én is, ha én dönthetem el, hogy hány embernek adom tovább a díjat. Ez a cseresznyevirágos tavasz-kitüntetés is ilyen, úgyhogy szívesen adom tovább :)
VálaszTörlésTetszik a blogod, gyakran olvasom, csak ritkán kommentelek... hát én már csak ilyen vagyok...
Minden jót kívánok Neked!
Ó,ez így nagyon szép.Köszönöm,hogy megszelidítetted.Gondolom,hogy megérted,én most ,ha egyszer kimondtam azt a nehéz nem-et,már nem vinném tovább...
VálaszTörléshttp://katafolt.blogspot.com/2010/01/dij-es-megint-dij.html
Ugyanilyen gondolataim vannak nekem is a Bloggeren terjedő díjakról. Általában nálam meg is szoktak állni, bár remélem, a hozzájuk fűzött megjegyzéseimmel senkit nem bántok meg. A Te díjad viszont nagyon kedves, és szívből köszönöm. Szerintem az efféle csevelyekből sokkal többet megtudhatunk egymásról.
VálaszTörlésJaj!Nagy kő esett le a szivemről!!!!!Mikor megláttam a kommentedet akkor arra gondoltam hogy utolért a vég!Hogy mégis elért hozzám az a "tehetséges dij",s már azon gondolkodtam hogyan irjam meg Neked anélkül hogy megbántanálak,de ....Aztán bejöttem Hozzád és elovastam,és most nagyon örülök!És az is nagyon tetszik amit a cseresznye virágokról irtál.Én is valahogy igy érzem,már csak azért is mert ha nem lenne visszajelzés a többiektől,akkor nem biztos hogy ilyen lelkesedéssel blogolnék.Másrészt meg a mások munkái is nagyon inspirálnak,feltöltenek attól függetlenül hogy mindegyik különböző.Jó példa erre a sokszinűségre a Te kis listád is!
VálaszTörlésKöszönjük!!!!
Szép lélekből, szép gondolat.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy engem is megtiszteltél a gondolatoddal, díjaddal.
Nagyon köszönöm, az efféle díj/pozitív gondolat jólesik. :)
VálaszTörlésNe haragudjatok, ha nem külön-külön válaszolok mindenkinek. Nagyon sokat jelentettek a visszajelzéseitek, mindannyiótoknak végtelenül köszönöm. Csodás egyéniségeket ismertem meg a személyetekben, és ha nincs is közvetlen, személyes kapcsolat köztünk, úgy érzem, amikor esténként olvaslak benneteket, feltöltődöm az írásaitok és az alkotásaitok láttán. Igen, én is gondolkodtam, nem bántok-e meg valakit azzal, hogy nem fogadom el a díjat, de úgy sejtem, akitől kaptam, az megérti és megérzi, miért is döntöttem így. És nem ítélek ám el senkit, aki megírta a cipőméretét, inkább csak azt furcsállom, hogy valaki, aki szabadon tehet fel kérdéseket, éppen erre legyen kíváncsi. (Bár lehet, hogy statisztikát akar készíteni, csak én vagyok fantáziátlan.:)
VálaszTörlésSzóval csak meg szerettem volna köszönni, hogy úgy fogadtátok ezt az üdvözletet/díjat, amilyennek elképzeltem; igazi társak lettetek a kezdeményezéshez.
Szeretettel ölelek mindenkit, és követem továbbra is a blogjaitokat!
Ma találtam meg üzenetedet. Nagyon boldog vagyok,hogy Te leírtad azt, amit mindannyian gondoltunk csak nem volt bátorságunk. Nagyon köszönöm és kívánok még magunknak sok sok cseresznye virágot! Puszi Terike
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés