Gondolatok a táncról

Nyáron láttam nyolc moldvai asszonyt, akik a kör közepén táncoltak magától értetődő egységben, végtelen természetességgel. Néztem őket, és azt éreztem, ez a nyolc nő mozgatja az univerzumot. Zárt, egységes világukban annyi volt az erő, hogy visszafogottságukban, lassú bölcsességükben is szinte szikráztak ott középen. Lábdobogásukra válaszolt a Földanya. Mind a maga módján táncolt, mind a saját lényegét adta hozzá a tánchoz, így lett a nyolc egyénből univerzum.

Egyenes tartással táncolunk, a tánc szent rituálé, csatornákká válunk. Laza térddel, csak rugalmasan, merevség nélkül. Talpunkon át belép a Föld energiája, apró térdmozgásokkal felfelé küldjük, az Ég felé, összekötjük az Eget és a Földet, az Égből a Föld felé közvetítjük az energiát, fel-le, fel-le, létrejön a Híd. Ezért elég a tánchoz egy ember is: ott az Ég, ott a Föld, ott a Híd, tökéletes hármas egység. A körtánc szépsége, hogy ott ezen túlmenően még a közösség erejét is megkapjuk adományként. Amikor a másik háta mögött szorosan összefogjuk a kezünket a kettővel odébb állóval, akár hátra is dőlhetünk, megtart minket a kör. Belőlünk, magunkból és a többiekkel alkotott egységünkből fakad az erő, amire aztán támaszkodhatunk magunk is.

Vannak táncok, melyekben férfi és nő ugyanazt táncolják, ugyanazok a lépések, csak síkban mozdulnak el ellentétesen. Egy a lényegük, csak a nő egy zárással kezd, a férfi meg nyitással. Ugyanaz a lépés ellentétes irányba megtéve teljesen más szerepet határoz meg egyiknek és másiknak. Az előre és hátra megtett lépések is értelmezhetők sokféleképpen. Egyet lépek előre; ami előttem van, az a jövő. Egyet lépek hátra; ami mögöttem van, az a múlt. A kettő között vagyok én, a jelen; ajtó a múlt és a jövő között.

Moldvai, görög és izraeli körtáncokat tanítok egy lelkes kis csapatnak. Ahogy a táncokról mesélek, menet közben fogalmazódnak meg bennem ezek a gondolatok, újabb és újabb szimbólumok nyílnak ki a szemem előtt, ima lesz a táncból. Csodálatos látni, amikor valaki a csoportból felszabadulttá válik, nem a lépésekre koncentrál már, hanem a könnyedséget éli meg, generátorrá lesz, vékony kis fényszál köti Éghez és Földhöz, amit ő maga hozott létre. A múlt héten ilyen csodás pillanatot éltem meg Rossellával. Említettem nektek, hogy járok szeptember óta egy meditációs csoportba; szeretnék majd írni róla néha. Rossella a mi házigazdánk, az ő gyógynövényboltjában szoktunk összegyűlni meditálni. Általában igen sokat küszködik a lépésekkel, gyakran belezavarodik, a bal oldala nagyon domináns, ezért bal lábbal sokszor több lépést tesz, mint ahogy azt a tánc diktálná. Múlt héten többek között az ördög útját tanultuk, és kiderült, ez az ő tánca. Azonnal ráérzett, és végre nem a lépéseket számolta, hanem egy csillámló kis esőcseppé változott, amely egy napsugár fényében táncol.

Hála a táncért, hála érte.