Szicíliai karácsony

Zsuzsának az a remek ötlete támadt, hogy bemutatja más népek karácsonyi szokásait, és elsőként az olaszokról írt. Számomra az olasz karácsony furcsamód mindig olyan profán. Hiába kap központi szerepet a templomba járás, a mise sok olasz életében, itt sosem kerülök olyan emelkedett hangulatba, mint Magyarországon szenteste a kántálás idején. A karácsony családi légköréhez errefelé leginkább a társasjátékozás tartozik hozzá, ráadásul meglepő módon ilyenkor is pénzben szokás játszani. Legelterjedtebb (legalábbis Szicíliában) a tombola, amelyen 90 számból kell eltalálni legalább egyet, legfeljebb ötöt, különböző mértékű pénznyereményért. 

Milánóban is van lépten-nyomon karácsonyfa, meg a Zsuzsa által említett betlehemes jelenetek (legutóbb a biciklibolt kirakatában láttam egyet, egy régi tévéképernyő ad keretet a jelenetnek). Palermóban viszont fenyő helyett mikulásvirág jelzi az ünnepet; a Teatro Massimo lépcsőjét piros szőnyegként borítják ilyenkor a virágok. (Giulio Marguglio csodás fotói erről itt.)

A szicíliai népszokások máig élő formája (jellemzően a falvakban, kisvárosokban) a karácsonyi novena, amikor a karácsonyt megelőző 9 napon át a templomba mennek imádkozni a hívők, a zenészek pedig vallásos dalokat játszanak. Azok a családok, akik szeretnék, hogy az ő ablakuk alatt is felhangozzék éjjel a szent család utazásáról és Jézus születéséről szóló ének, felfogadják a zenészeket, akik éjjel aztán körbejárják a falut. Amikor Cinisiben laktam, a karácsonyi novena éjszakáin volt úgy, hogy többször hallottam félálomban a távolból vagy közelebbről a zenészek játékát. 

szabadtéri novena Aragonából (2:36-nal kezdődik az ének) 

egy dallamosabb változat Sant'Agata Militellóból 

Akinek pedig még mindig van kedve sütni, annak hoztam egy szicíliai karácsonyi süteményreceptet. Szicília jellegzetes karácsonyi süteménye a buccellato (vagy más néven cucciddatu), ami a formájának köszönheti nevét, ugyanis latinul a buccellatum azt jelenti, falatokra osztott.

(kép innen) 

Hozzávalók a tésztához: 

500 g liszt 

150 g zsír 

125 g cukor 

5 g sütőpor 

fél pohár tej 

1 kis csipetnyi só 

Hozzávalók a töltelékhez: 

375 g aszalt füge 

100 g pirított mandula 

100 g dió 50 g mazsola 

25 g pisztácia (sózatlan; ha csak sós van, egy percre vízbe áztatjuk) 

75 g étcsokipötty 

2 darab szegfűszeg 

1 mokkáskanál fahéj 

150 ml vörösbor 

fél pohár édes desszertbor 

15 g cukor 

egy narancs reszelt héja 

a mázhoz: 

15 g lekvár vagy 

2 kanál narancsvirágméz (bármilyen méz jó hozzá) 

A lépéseket fázisfotókkal Bianca receptes oldalán tudjátok követni (innen fordítottam a receptet). 

A töltelékhez egy órára langyos vízbe áztatjuk a fügét, majd lecsepegtetjük, és apróra vágjuk a dióval, a mandulával és a pisztáciával. Összeöntjük a vörösbort, a desszertbort, a szegfűszeget, a cukrot, a mézet és a fahéjat, és felforraljuk. Három perc forralás után hozzáadjuk a fügét, a mazsolát, a mandulát, a diót és a pisztáciát, és takaréklángon mintegy tíz percig főzzük állandó kevergetés mellett. Amikor a keverék langyosra hűlt, hozzáadjuk a csokipöttyöket és a reszelt narancshéjat. A liszthez adjuk a sütőport, és a zsírral, a cukorral meg a sóval lágy, rugalmas tésztát gyúrunk. Két órán át pihentetjük, majd 3 mm vastagságú téglalapot nyújtunk belőle (kb. 14x30 cm-set). Szétterítjük a tölteléket a tésztán, majd feltekerjük, végül koszorút formázunk belőle. Villával megmintázzuk (látsszon át a töltelék a lyukakon), felvert tojással megkenjük és 180 fokon 20-25 percig sütjük. Amikor kihűlt, mézes vagy lekváros vízzel átkenjük, hogy fényes legyen, és kandírozott gyumölccsel díszíthetjük, vagy mázazás nélkül porcukorral meghintjük. 

Ezzel kívánok békés, áldott karácsonyt mindnyájatoknak!