Készültem egy nagyobb bejegyzésre a Szentivánéj kapcsán, aztán... még csak nem is ivánéjeztünk. Pedig valamikor a húgommal éjfél után lonckoszorúval a fejünkön keringtünk a kertben igazi tündérekként, Shakespeare Szentivánéji álmából olvasva fel a kedvenc részeinket. Ehelyett most egy Szentiván-délután jutott nekünk. Miután félórát veszkődtem a koszorúval, kislányom nem volt hajlandó a fejére tenni, úgyhogy a jobb sorsra érdemes fejék a fenyőfán végezte (apró ajándék a tündéreknek). Na, majd jövőre...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése