2011. november 18., péntek

Összegző

Elérkezett a pillanat, hogy megpróbáljam összefoglalni, miért szünetelt a blogom az utóbbi hónapokban. Megragadom az alkalmat, hogy szívből megköszönjem a szeretetteljes érdeklődést, támogatást, a leveleket, beszélgetéseket, küldeményeket, gondolatokat. Köszönöm nektek, áldás szálljon rátok mindezért.

A szeptember nagy átalakuláson vitt keresztül bennünket. Három év után abbahagytuk a szopizást. Igen, tudatos és akaratos a többes szám: nekem is le kellett szoknom. Először is rá kellett ébredjek, hogy miért nem tudtam-akartam elengedni mindaddig a szoptatást, és ráébredve fel kellett dolgoznom magamban az okokat. Ezt követően tudtam csak hozzálátni, hogy a kislányommal végigjárjam az elválasztás útját. Felborult velünk a csónak, de lassanként elültek a hullámok, és egy új, másfajta, nagyon szép harmónia alakult ki köztünk. Nem ment egyik napról a másikra, de hamarabb megtörtént, mint gondoltam.

Szintén szeptemberben kezdtem meg egy tudatos önfejlesztő utat. Életemben először kapcsolódtam be egy meditációs csoportba. Ezeket írva nevethetnékem van, mert ahova szeptemberben elszorult torokkal léptem be, az mára biztos ponttá vált az életemben, amelytől annyi mindent kaptam, hogy az leírhatatlan. Rengeteget tanulok magamról, gyönyörű szép út, kíséri sok sírás és nevetés, vége pedig sosincs.

Októberben megkezdődött az óvoda. Nagyon-nagyon hosszú folyamat volt, elmesélni is sokáig tartana, mennyit kínlódtunk az ügyintézéssel és az óvodakereséssel. Aztán persze a beszoktatással, ami épp a napokban kezdi végre meghozni a gyümölcsét.

Nekivágtam a munkakeresésnek is. Ennek a gyümölcsét még nem látom, de már érik. Közben a meditációs csoportomnak köszönhetően ráléptem az önmegvalósítás útjára. Tegnapelőtt tartottam az első táncházat moldvai, görög és izraeli körtáncokból. Két hét múlva folytatom, de a napjaim máris megteltek tánccal, hiszen folyamatosan gyakorlok és tanulok újabb lépéseket.

Más dolgok elmaradtak az életünkből, például nem járunk kirándulni az utóbbi időben. Azért a nyárról maradt még néhány kép, amit szívesen megosztok majd veletek addig, míg újak nem készülnek.

Köszönöm, hogy a nagy hallgatás idején is velem maradtatok. Mindnyájatokat ölellek.

5 megjegyzés:

  1. Nagyon örülök hogy végre jelentkeztél és teljesen pozitív dolgokról számolsz be! Valóban elég mozgalmasak voltak az elmúlt hónapjaid. A legfontosabb hogy amiről írtál talán az elején lehet hogy problémásnak látszott, de jóra fordult minden és kiegyensúlyozott vagy a hangodból ítélve. A tested és a lelked is megtalálta a neki megfelelő utat. Legközelebb ne várjál ennyi ideig a közlésre, ha van időd írjál és tedd fel a fotókat is. Szia ! Puszilom az óvodás nagylányt!

    VálaszTörlés
  2. Mosollyal olvastam amit a szopizástól való megválásról írtál,és nosztalgikusan,mert én is voltam így.Igaz régen,mikor a 4.gyermekünket választottam el.Luca 2 év és 2 napig szopizott,és igen ,nekem is le kellett választódnom róla.Ez 15 éve volt,de most hogy olvastalak,mintha csak nem rég történt volna.Köszi,hogy ezt leírtad és egy kicsit visszapergethettem az időt.Szép napokat,és minden jót nektek !

    VálaszTörlés
  3. Örülök, hogy jelentkeztél. Hát igen az elválasztást mindketten megsínylik, de sikeresen megbirkóztatok vele vagy inkább hagytátok el, s tértetek egy másik minőségi útra. Ez neked a meditáció is. Jók ezek a csoportok, közösségek. Van egy mesetársam, aki tánccal keresi kenyerét szerelem és munka ugyanaz lett.

    VálaszTörlés
  4. A menyem és Janka baba alkudoznak most egymással a szopizásnál.:)
    A tánctanításodra járnék boldogan!:)

    VálaszTörlés
  5. Szerintem már így is többet tettél, mint a legtöbb anya. (Mindig elborzadva hallgatom, ha arról beszélnek fiatal anyukák, hogy azért nem szoptatnak, mert elcsúnyul a mellük...)Szép dolgok történnek veled, kérlek írj majd róluk!

    VálaszTörlés