A következő címkéjű bejegyzések mutatása: játék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: játék. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. március 12., szerda

Ismerkedős blogger-játék

HunMoiselle-től kaptam meghívást erre a játékra, ezúton is nagyon szépen köszönöm neki!

A szabályok:

Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kiszemelt. Ossz meg magadról 7 dolgot, akár különlegeset, akár hétköznapit. Keress 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba. Végezetül értesítsd őket a blogjukon, hogy meghívtad őket a játékra.


Bevallom, nem volt könnyű találnom hét olyan dolgot, amiről még nem meséltem, és egyben feltételezhetem, hogy mást is érdekel rajtam kívül. Hosszas fejtörés után ez lett az én hetes listám:

1. Kapcsolódva az előző bejegyzésemhez most megosztom veletek, hogy mindkét lányomat kórházban szültem ugyan, de szabadon választott testhelyzetben, ami az én esetemben azt jelentette, hogy mindvégig függőleges testhelyzetben voltam. A gravitáció rengeteget segít; én ennek tulajdonítom, hogy mindkét szülésem gyors és szép élmény volt.

2. Viszonylag új és nagy szerelmem a permakultúra, sokat olvasok erről a témáról; férjemmel nagy vágyunk egy erdőkert létrehozása. Persze csak a szaúd-arábiai kaland után...

3. Gimiben nagyon szorgalmasan tanultam a kémiát, mert nem értettem, és igyekeztem kőkemény tanulással pótolni azt, hogy nem láttam át a rendszerét. Eddigi életem során egyetlen egyszer vettem hasznát a kémiaóráknak, de akkor nagyon. Tanárnőnk ugyanis egy képlettel segített bevésni, mit mivel osszunk-szorozzunk, hogy a keresett adat értékét kapjuk meg, és ne valami egészen másét. Ezzel a képlettel számoltam ki, testsúlyának hány százalékát vesztette el pár naposan első lányunk, amikor sem az orvos, sem a férjem nem boldogult a zsebszámológéppel. Tanárnőmnek köszönhetem, hogy így felvették a lányunkat az újszülöttosztályra, holott addig haza akartak minket küldeni.

4. Amikor a férjemmel legelőször randiztunk, rögtön az első beszédtémák között felmerült, melyikünk hogyan képzeli el az életét. Én elmondtam, hogy sok helyet szeretnék még megismerni, ezért arra vágyom legjobban, hogy 2-3 évente új országba költözzem. Ez pontosan ilyen időközökkel be is jött... Mostanában azt kívánom, legyen egy hely, ahonnan már csak utazni járok majd el.

5. A bakancslistámon az alábbi fesztiválok és rendezvények szerepelnek többek között:
- a májusi cigány zarándoklat Saintes-Maries-de-la-Mer-ben
- a mohácsi busójárás
- a mamoiadai mamutones-felvonulás Szardínián
- Szabó Gyuri bácsi gyógynövénytúrája
- a la notte della taranta nevű táncfesztivál Dél-Olaszországban, Salentóban  

6. Sosem akartam a gyerekeimnek kettős keresztnevet adni, de amikor megszületett az első lányunk, úgy éreztem, kell neki egy magyar név is a Sara mellé. Így történt, hogy ma van egy kis tavasztündérünk-fűzfatündérkénk (Villő) és egy gyors lábú kis tündér Idánk (Illangó).

7. Tényleg nem tudom, mit írhatnék még magamról; mi lenne, ha meghagynám ezt az utolsó pontot arra az esetre, ha netán valaki szívesen kérdezne valamit?

S akiket meghívnék erre a játékra, remélve, hogy van kedvük mesélni magukról:
csutkailda
Holdgyöngy
Medora
Zsuzsa a Dolce far niente-ről
erdőkóstoló
Hendimédi
baratella Göcsejből

Én pedig hamarosan elmesélem, mivel voltam elfoglalva mostanában...


2013. február 23., szombat

Jamie a konyhámban

Megint elmaradt egy-két beszámoló, de ami késik ugyebár... Ma viszont Jamie Oliver betört a konyhámba. 

Kolbászos krumplilevest készültem főzni ebédre, és jött  a kicsi, aki imád a konyhában sürgölődni, hogy hadd segítsen. 
- Anya, játsszunk Jamie Oliverest, azt úgyis szereted! (Merthogy a múltkor megnéztünk egy részt együtt a Jamie vidéki konyhájából, a paradicsomosat.)

Elmart egy fokhagymagerezdet, meg egy kést (amitől enyhén megremegett a térdem, mert még sosem vágott semmit, de mindent el kell kezdeni egyszer). Kettévágta a vágódeszkán a fokhagymát, és olyan sikerélménye lett, hogy meg sem álmodtam volna. Szárnyalt a boldogságtól. Folytatta az aprítást, és közben profi módon kommentálta, amit csinált, ahogyan azt Jamie-től látta.
- A hagymát összevágjuk apró darabokra. 22 óra után betesszük a fazékba. (Slow food lesz ez, meglátjátok!) A fokhagyma tormából készül. A torma nem tudjuk, miből készül.
Egyszer csak a fokhagyma leve kicsit a szemébe spriccelt. Kimostuk, visszament aprítani, és ugyanolyan szakszerűen mondta tovább:
- Ez egy olyan hagyma, ami a szemünkbe spriccel.
Egy fix nézője már biztosan van...

2013. január 27., vasárnap

Bútor áll a házhoz

Kaptunk egy bőr kanapét a sarki könyvesboltos egyik barátnőjétől. Szóltam a háztömbbulik fő szervezőjének, egy filozófia szakos srácnak, hogy segítsen már a férjemnek felhozni. Mivel a srác többnyire elválaszthatatlan barátjával együtt jelenik meg, így rögtön hárman állhattak neki a cipelésnek. Még így is nagy feladat volt; a kanapé böhöm nehéz, a főiskolás srácok tapasztalatlanok (azt sajnos nem tanítják, hogy a kanapét rézsút meg is lehet billenteni, hogy beférjen az ajtón, de sebaj, a férjem irányított, csak panaszkodott, hogy ezek a diákok miért nem járnak konditerembe). Az elválaszthatatlan haver meg vasággyal lehet úgy ötven kiló, tehát ő a kanapé alá bújt, és úgy tolta felfelé a lépcsőn. Sajnálom, na, hogy nem fotóztam le őket cipekedés közben. Amikor helyére került a bútordarab, azonmód le is rogytak rá. A kicsi odáig volt meg vissza, Elválaszthatatlan nagyon tetszett neki, ami sok jóra enged következtetnünk (készüljünk szemöldökgyűrűre és a felkart borító tahiti stílusú tetoválásra). A fiúk gyorsan megitták az áldomást az új darabra, haraptak pár falatot, aztán mentek is.


Helyükre érkeztek az új házban tartott első összejövetel meghívottjai (lényegében a szomszédok, a könyvesboltost is beleértve). Filmnézés apropóján gyűltünk össze, A hatalom árnyékában című filmet akartuk megnézni. Előtte ettünk egy kis kolbászos krumplilevest, készen vett tésztából gyorsan kisütöttem hat pizzát. Közben valaki javasolta, inkább másik filmet nézzünk, de a többiek hevesen ellenálltak, mondván, ezért a filmért (is) jöttek. Betettük a filmet (az egyik szomszéd áthozta a kivetítőjét), majd 3 perc után (szegény Ryan Gosling épphogy csak túl volt a mikrofonpróbán) akik leginkább kardoskodtak a film mellett, kijelentették, hogy ez a film vacak, inkább beszélgessünk. Ezt tettük, hajnali kettőig.


Ma aztán ihletet kaptam, miután a múltkor hosszasan időztem és gyönyörködtem Levendulalány blogján. Úgy két és fél éve vettem egy felújításra váró bababoltot. Pergett róla a festék; úgy szét volt száradva, hogy esett szét darabokra. Akkoriban nekiálltam lecsiszolni, aztán jött a Milánóba költözés, és azóta egy dobozban várta a sorsát. Most újra nekiveselkedtem. Távolról sincs még készen, de ma már lehetett vele játszani. A karamella darabja hol 100 euróba került, hol egy forintba, és a boltos, Piroska néni megpróbálta rámsózni a párducát is két forintért. Mikor húzódoztam, kezdte feldicsérni: pedig ez a párduc még a kezét is szokta harapdálni, csak a körme koszos mindig, mert a sárban szokott turkálni, és hozza ám a szájában a gilisztákat... Hiszitek vagy sem, párducot nem vettem. 













2013. január 10., csütörtök

Operettdélután

kép természetesen a Mágnás Miskából, innen
 
Azt szeretem a legjobban, mikor a kicsi hazajön az oviból, felkapja a Hófehérke-szoknyát, aztán betesszük a youtube-on a Gyere, te nímand-ot, és hajrá! Kézen fogva ropjuk. (Énekelnem szigorúan tilos, pedig ennyire azért nincs rossz hangom...) Az ebédlő ablakából rálátunk az egész utcára (csak remélem, hogy ránk viszont nem lát az egész utca, bár különösebben nem izgat; igaz, a múltkor az egyik szomszéd említette, hogy lát ám engem az ablakából - ki tudja, mire gondolt...) A nímand után jöhet a Csiri-biri kék dolmány, A jamaicai trombitás, aztán a Ha legközelebb látlak Kovács Katitól, meg a Pa-dö-dőtől a Fáj a fejem, és persze a Neotontól a Szombat este táncol... Aztán a népzenék, a sokác kóló, meg a legnagyobb kedvenc, a kihagyhatatlan erdélyi cigánytánc ("anya, mi cigányok vagyunk, mikor táncolunk?").
 
Az operetteket hallva rögtön otthon érzem magam, mindig szilveszterkor néztük a családdal az operettösszeállításokat, táncoltunk inunk szakadtáig. Miközben kettesben ugrálunk a kicsivel, lassan benépesül az ebédlő; anya, a tesóm és nagynéném is mind ott vadulnak velünk a parketten. S ha most még csak gondolatban is, bízom benne, hogy első adandó alkalommal tényleg megtöltjük az ebédlőt.

2012. április 24., kedd

A fiú, aki nem ehet semmit


Madárcsontú, vékony fiú. Keze is madárként rebben a papíron, amikor rajzol. Hosszú volt az útja idáig a dél-amerikai indiánok földjéről. Inkább csendes, de jó humorú, és táncra is mindig kész. Hétvégente kifesti az arcát és kalapot vesz fel. Bohóccá lényegül, és születésnapi zsúrokon mulattatja a gyerekeket.

Hétfőtől én főzök rá. Szigorú diétája miatt nem lesz egyszerű vállalkozás. Ha van kedvetek játszani velem, segítsetek összeállítani egy napi étrendjét: reggelit, ebédet, uzsonnát, vacsorát. Cserébe egy kis válogatást ajánlok fel olasz gasztrotermékekből (erről kép és részletes lista később érkezik). Ezúttal jó hosszú határidőt hagyok: május 31-én éjfélig érkezhetnek az ötletek.

A tudnivalók:
Az étrendben nem szerepelhet paradicsom, paprika, hagyma, semmilyen csípős adalék, sőt semmilyen fűszer són kívül. Nem fogyaszthat tejet, joghurtot, kávét, teát. Nem ehet rizst, krumplit, tésztát, kenyeret. Semmilyen kekszet, készételt, kész szószokat, pl. pestót. Olajban sütni semmit nem lehet; húst csak főve fogyaszthat, sárgarépát csak nyersen. Tojás, hús (főve), hal, sajt megengedett. Kedvenc zöldsége a brokkoli.

Várom ötleteiteket!

(Frissítés: további részletek a megjegyzések között!)

2012. január 21., szombat

Tíz nap-játék

Köszönöm, hogy kérdeztétek, mi van a táncházzal. Az ünnepek alatt szünetelt, időközben pedig új helyet kerestem, mert az előző kicsit messze volt. Végül sikerült az utcánkban találni egy megfizethető termet, így gyalog is két perc alatt ott lehetek. Február 7-én indul újra a tánc...

Közben más terveim is születtek. Egyik ezek közül, hogy nyárra szervezek a meditációs csoportnak egy magyarországi körutat. A napokban papírra kell vetnem a tervezett útvonalat, és bár nagyrészt kialakult az elképzelésem, mit szeretnék megmutatni nekik, azért kíváncsi lennék, mi az, amit semmiképpen nem hagynátok ki egy maximum tíz napos körútból. Várom az ötleteiteket, valamint azt, hogy mit szeretnétek leginkább nyerni. Alapvetően valami gasztronómiai nyereményre gondoltam, csoki vagy sajt például, de ez az a pillanat, amikor megírhatjátok, mire vágynátok leginkább. Aztán meglátjuk, megoldható-e.

Tehát két dolgot várok: mit mutatnátok meg feltétlenül Magyarországból egy tíznapos utazás során és mit szeretnétek nyerni. A játék határideje nincs túl messze, jövő szombaton, január 28-án éjfélkor lejár!  

       

2011. május 6., péntek

A nyertes és nyereménye

Nagyon szépen köszönöm a sok bájos megjegyzést, ami a játékra érkezett; jó volt olvasni, milyen emlékeket ébresztett bennetek Lázár Ervin neve. Legszívesebben mindenkinek küldenék valamit (egy ölelést küldök is), de csokit most sajnos csak egyvalaki fog kapni. Méghozzá ilyet:


A táblás csoki az a bizonyos modicai, amiről a csokifesztivál kapcsán írtam itt. Kicsit izgulok, fog-e ízleni, mert ahogy meséltem is, ez az eltérő készítési mód miatt morzsás állagú és nem olvad-árad szét a szájban. Azért hátha nem marad a nyertes nyakán... Egyébként szicíliai (bronte-i) pisztáciásat választottam.

A bizonyíték, hogy mindenki neve bekerült a kalapba (amit fejjel lefelé olvashattok, ott segítségem volt az elrendezésben) :


És a nyertes..................

.........miután elkaptam végre a sorsolási bizottság elnökét, mert elszelelt a kihúzott cetlivel.........




ÉVA!!!!!!!!!



Kérném szépen a címedet e-mailben, kedves Éva, hogy küldhessem a nyereményt.

Még egyszer nagyon köszönöm mindenkinek a játékot; én nagyon jól szórakoztam, remélem, ti is. Szerintem hamarosan lesz folytatás...

2011. április 18., hétfő

Játszunk?


A költészet napi játékon a Konyhasónaplón én lettem a nyertes Vestánál (azért nem készült végül bejegyzésem aznap, mert náluk játszottam el az időt), és ez annyira feldobott, hogy most én is játékot hirdetek (sose gondoltam volna), hadd érezze más is ilyen jól magát. (Ezúton köszönöm szívből Vestának és a Konyhasónapló bloggereinek a szép élményt!)

Kössük mondjuk Lázár Ervin születésnapjához, ami május 5., és ez lesz a határidő is egyben. Részt vehet bárki, aki egy megjegyzést hagy ennél a bejegyzésnél. A nyeremény valószínűleg egy kis olasz csoki lesz, ha megfelel:).

Addig is itt olvashattok Lázár Ervin-írásokat, és aki nem hallott a versmob 0411-ről, az itt nézheti meg a dokumentumfilmet, illetve a rövidfilmet.


a képen Aromo, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl

2011. április 14., csütörtök

Reggeli gondolatok



A reggel rögtön játékkal indul. Én próbálok közben reggelizni is, több-kevesebb sikerrel. A nap első mondata: húzd fel a kezedre a cicát! (A macskabábnak egyébként több tekintélye van, mint az apjának meg nekem együttvéve.) A piacon vásárolt banánt hazáig lehet ringatni. Szigorúan művésznéven kell szólítani a gyereket; felesleges is volt fél évet törnünk a fejünket Fabióval, hogyan nevezzük el, mert ő következetesen Chiquititának hívatja magát (ABBA-kedvelő anya így végzi...).

Új felfedezésünk a Négyszögletű kerek erdő (mármint a kicsinek új). Tudom, fúj, tévé, és én is sokat mesélek-olvasok, de nálunk nem tilos a mesenézés, és bizony nagyon aranyos rajzfilmet sikerült letöltenem a netről (Szörnyeteg Lajos jaj de álmos, meg az elején a regösök is nagy kedvencek). Ma reggel aztán előkerült a kidobásra ítélt, két térdén egy eséstől kilyukadt rózsaszín nejlonharisnya, követelésre a fejemre került. Hirtelen én lettem Aromo (a fékezhetetlen agyvelőmről most inkább ne essék szó). Kérdeztem a kicsit, ő ki. Először senki nem akart lenni, végül Vacskamati lett. (Remélem, hallja Lázár Ervin valahol.) Aztán elment kiszedni a hűtőből a padlizsánbabákat.

Jó lehetett, amikor nekem is játék volt még az egész világ.

2011. március 30., szerda

Egy jó szó

Eszternél szív alakú szappant lehet nyerni és sok szívmelengető pillanattal gazdagodni "Egy jó szó" nevű játékán. Köszönet neki a csodás ötletért, mely mára jóformán mozgalommá nőtte ki magát, és köszönet rozmaring&ibolyának, amiért rám gondolt a játékkal. Nagyon kellemes meglepetés volt, egyrészt mert vele nem régóta ismerjük egymást, másrészt mert már hallottam a játékról, de nem is álmodtam, hogy bárkinek is eszébe jutnék.

Két fontos tudnivalót idéznék Eszter blogjáról:

"- Akármennyi blogtársadnak küldhetsz "Egy jó szót", amivel ő egy pontot szerez, viszont egy embernek csak egyszer küldhetsz
- Nem kell megvárni, amíg Te kapsz pontot, ha tudomást szerzel a játékról, nyugodtan küldheted a virtuális öleléseket"

Most megyek ölelgetni...

2011. március 1., kedd

Fejlesztőjáték vacsorára

Tegnap Fernando küldött a férjemmel egy mérleget ajándékba. Gyakran jár a régiségpiacra, mindenfélét vásárol, aztán elajándékozza a holmikat a barátainak.

Karácsonykor megkaptam Váncsa mester mediterrán szakácskönyvét, ami a kedvencem lett, holott eddig csak a szép fotókkal illusztrált szakácskönyveket kedveltem igazán. Ma aztán nekiálltam egy csicseriborsós ételnek, olyan igazi slow food, reggel kezdtem el a vacsorára szánt fogás elkészítését.

Eddig semmi köze egymáshoz az előző két bekezdésnek, meg a címhez se. Aztán a mediterrán életérzés jegyében ráérősen leültettem magam mellé a gyereket, estig csak elkészülünk valahogy. Feltettük a Sebő Ferenc-féle Cimbora-lemezt, és nekiláttunk.

Kezdtük érzékszervi fejlesztéssel (látás, tapintás, ízlelés - ez utóbbi benyomása nyers állapotban (idézem): "borzalmas"). Volt kézügyesség-fejlesztés (csicseriborsó felszemelgetése a terítőről, a mérleg serpenyőjébe pakolása, szemek hántolása, görgetése a terítőn), nyelvi fejlesztés ("csicseriborsó", "bagolyborsó", "hántolás", "mérleg, nem óra"), szemvizsgálat és differenciálás készségének vizsgálata (egész szemek belekeverése a vízbe a fél szemek közé gyermekcse által, majd az egész szemek kikeresése; ugyanez anyának: látja-e még a különbséget az egész és a fél szemek között). Több érdekes felfedezést tettünk (pl. ha vizes kézzel tapsolunk az arcunk előtt, az arcunk is vizes lesz; anya: vizes kézzel könnyebb hántolni; később szintén anya: Váncsa mester eleve úgy írta, hogy vízben héjazzuk le a csicseriborsót - olvasásértés fejlesztésére is szükség lesz). Számlálás gyakorlása, mérleg leolvasása ("ez nyolckilenctíz"). Volt még horgászás (vízből a borsót) és körmök kiáztatása.








Isten bizony megfordult a fejemben, hogy valami csinos kis félkilós csomagolásban piacra dobom a csicseriborsót mint minden készségre kiterjedő fejlesztőjátékot.

A délelőtt mindenesetre elrepült, a padlót feltöröltük, a gyerek kapott egy száraz felsőt, Sebő Ferenc lenyomott énekben ("a bácsi énekeljen, ne te"); délre még pont össze tudtam dobni egy lebbencslevest. Estére elkészült a csicseriborsó is (3 órán át főztem délután); ember örült neki, mert Palermóban a csicseriborsó népszerű. Jót ettünk belőle.


Váncsa drinápolyi csicseriborsója Radiciniéknál
(kevesebb hagymával és fokhagymával, mert bár szeretjük ezeket, de szívünkön viseljük a kollégák jó közérzetét, valamint nyomokban cukkinivel, mert volt itthon még egy fél)

1 fej hagymát félbevágtam, felszeleteltem, 2 gerezd fokhagymát apróra vágtam, ezeket olívaolaj és vaj keverékén megdinszteltem, ment rá egy kis őrölt köménymag meg egy cikk édeskömény felaprítva, mert nem volt itthon olyan fűszerem, amilyet a könyv írt. 1 teáskanál barnacukorral meghintettem a hagymát, egy perc múlva rálocsoltam egy evőkanál citromlevet. 2 paradicsomnak meg 4 koktélparadicsomnak lehúztam a héját, felkockáztam, ment a hagymához, főzögettem, míg pépesre puhult. Akkor hozzáöntöttem a főtt csicseriborsót (negyed kilót), meg a fél cukkinit, amit előzőleg felkockázva megpirítottam egy kis olívaolajon. Ment még hozzá olyan 20 dkg spenót, de szerintem elbírt volna fél kilót simán. Még 20 percig főztem, míg a spenót átfőtt. Ideális étel a finn fehér éjszakákra, mikor nem megy le a nap, így délután is ráérünk nekikezdeni.